Vannak események, amelyekről tárgyilagosan beszélünk. Ám vannak olyanok is, amelyekről csakis személyes hangvételben érdemes. Ez utóbbiak közé tartozik az a cigánypasztorációs nemzetközi konferencia, amelyen tizenhat országból mintegy százan, Magyarországról tizenegyen vettek részt. Kilencen együtt is utaztunk, s már a hosszú kilométerek alatt mély, őszinte, baráti, szakmai és lelki beszélgetésekre is sor kerülhetett. 

A Comité Catholique International pour les Tsiganes (magyarul: Nemzetközi Katolikus Bizottság a Cigányokért) és természetesen külön-külön a szervezethez kötődő emberek sajátos küldetést élnek, élünk meg: a társadalom peremére szorultakkal való törődést tartjuk feladatunknak, miközben arra törekszünk, hogy együtt (cigányok és nem cigányok) ismerjük föl mennyei Atyánk szerető gondviselését, és mindannyian az evangélium szerint éljük életünket.

A CCIT évtizedek óta egyesíti a cigányságért, útonlevőkért tevékenykedőket. Minden évben nemzetközi konferenciát szerveznek, mindig másutt. Ennek keretében közgyűlést is tartanak. Tavaly Prágában ez sok újdonságot hozott.

Idén jó volt megtapasztalni, hogy az előző alkalommal megválasztott új elnök, Cristina Simonelli teológus és munkatársai micsoda szeretettel folytatják s egyidejűleg újítják meg elődeik – főként Claude Dumas atya – szervezői munkáját.

A mostani, Határok átlépése címmel rendezett konferencia fő előadását Corinne Lanoir teológus tartotta Rut könyvéről. Megdöbbentünk, milyen sok szempontot talált a történet megvilágítására. Mindannyiunkat mélyen megérintett, személyes és közösségi életünket tekintve. Kiscsoportokban is folytattuk a beszélgetést, ennek során is nagy nyitottságot tapasztaltunk egymás megértése iránt, a nyelvi akadályok ellenére is. Egyikünk itt szembesült igazán azzal, hogy mennyire fontos a cigány nyelv. Míg a legtöbben angolul, illetve valamely nyugat-európai nyelven társalogtak, a roma származásúak azonnal értették egymást. Ezt különleges és gyönyörű volt látni.

Ahogyan azt is,  hogy milyen őszinte érdeklődéssel figyeltünk egymásra, s hogy mennyi minden köt össze bennünket. Még úgy is, hogy több száz kilométerre lakunk egymástól és különböző élethelyzetben vagyunk. Mivel mindannyian ugyanazon ügy mellett köteleződtünk el, az együvé tartozás, az egységélmény csodáját élhettük meg.

A CCIT örömmel számít a viszonylag nagy létszámú magyar csoportra, mert az elmúlt évtizedekben is látták Egyházunk sok és sokféle cigány között végzett szolgálatát. Most pedig fiatal közösségi vezetőink aktív jelenlétének tudnak velünk együtt örülni. A konferencia személyes kapcsolatok alakítására, a régebbi barátságok mélyítésére is szolgált, napközben feszes menetrend szerint, esténként szabadabb légkörben. A hétköznapokban lelkesítő tud lenni, ha van kihez fordulni, ha beszélünk, találkozunk, biztatjuk egymást. Két dolgot emelnék ki: tudunk együtt dolgozni, imádkozni, nevetni, étkezni stb. cigányok és gádzsók, mert mind értékes emberek vagyunk. A másik pedig, hogy a Boldog Ceferino Intézet szervezése, püspökeink támogatása nélkül nem sikerülhetett volna ilyen csodálatosra és buzdítóra ez az utazás.

Az eseményről készült képgaléria ITT érhető el.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye/Oroszné Obbágy Rita, Boldog Ceferino Intézet/Bángi-Magyar Anna

Magyar Kurír