A XVIII. és XIX. században háborúk sora söpört végig Európán, hatalmas seregek ütköztek, és rengetegen estek el. A mai régészek azonban a küzdelem nyomaiból már szinte semmit sem találnak az egykori csatatereken. A kézenfekvő magyarázat általában az, hogy ezeket a területeket azóta beépítették, vagy mezőgazdasági gépek beszántották. Két történész, Bernard Wilkin és Robin Schäfer februárban megjelent, globális csontkereskedelem történetét feldolgozó könyve szerint azonban az ipari forradalom nyersanyagigénye áll a háttérben.

A történészek szerint nem az történt, hogy a csontokat egyszerűen beboronálták. Napóleon utolsó csatájában, a waterlooi ütközetben több mint tízezer ember és nagyjából ugyanennyi ló veszett oda. A régészek 2023-ban összesen két csontvázat találtak a környéken. A fő ok, hogy a maradványokat műtrágya- és cukorgyártás céljára használták fel.

Wilkin elmondta, hogy a csontok sorsán tűnődve, az archívumokat bújva megállapította, hogy Waterloo környékén az 1830-as években leginkább cukorrépát termesztettek. Az egykori csatatértől pár kilométerre két nagy cukorgyár is üzemelt. A cukor finomítása során csontszénből készített szűrőket használnak. A csontszenet, ahogy a neve is mutatja, csontok égetésével állítják elő – oxigén környezetében a csont hamuvá égne, anélkül azonban aktív szén a végtermék. A történész szerint ehhez minden bizonnyal a közeli csatatérről hozták az alapanyagokat. 

Cukorkékség

Az első cukorgyárak Belgiumban épültek az 1830-as évek elején. A csontok ára 1832 és 1837 között mázsánként 2 frankról 14 frankra nőtt. A megnövekvő kereslet tehát öt év alatt hétszeresére emelte az árat, és a helyi parasztok hamar rájöttek, hogy a földjeiken található tömegsírok aranyat érnek.

Charles de Steuben metszete a waterlooi csatáról

Fotó: powerofforever / Getty Images Hungary

A fellelt adatok alapján ebben az időszakban a párizsi katakombákból is elhordták a csontokat, Angliában és Skóciában középkori temetőket ástak fel, de évtizedekkel később az amerikai polgárháború csatatereit is kirabolták.

A franciák Algériából importáltak felforgatott temetőkből szerzett csontokat a marseille-i cukorgyárakba. A britek ipari méretekben hordák el Egyiptomból az ókori múmiákat. 

A csontok a történelmi közelmúlthoz tartozó ismert csataterek tömegsírjaiból tűntek el elsőként. A helyi szegény földműveseknek semmilyen érzelmi kötődésük nem volt ezekhez, leginkább megszálló katonák maradványainak tekintették őket. Ez a fajta sírrablás sokkal később is folytatódott: amint a szerzők rámutattak a francia törvényhozók az 1920-as években kényszerültek megtiltani az első világháború egykori csatatereinek bolygatását.

(Science)

Átfogó elemzések, világátalakító kérdések és jövőképek egy kötetben.

MEGVESZEM

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!