A Cambridge-i Egyetem szakemberei a 10. és 14. századok között élt 314 ember földi maradványait vizsgálták meg - olvasható az egyetem honlapján.

A kutatók minden egyes csonttörést és -repedést feljegyeztek, hogy pontos képet kapjanak az egykori városlakók által elszenvedett szerencsétlenségekről, munkabalesetekről vagy erőszakról.

A vizsgált csontok három helyszínről származnak: egy munkásoknak fenntartott temetőből, egy gyengéket és elesetteket befogadó "kórház" sírkertjéből, valamint egy Ágoston-rendi kolostor területéről, ahol a klérus tagjai mellett vagyonos adományozókat is elföldeltek.

A röntgenvizsgálatok a munkások 44 százalékánál, a kolostornál eltemetett emberek 32 százalékánál és a kórháznál elföldeltek 27 százalékánál mutattak ki csonttörést. Mindhárom helyszínen jóval gyakoribbak voltak a törések a férfiaktól származó maradványok (40 százalék), mint a nőktől származók esetében (26 százalék).

Jenna Dittmar, a tanulmány vezető szerzője szerint a középkori Cambridge munkásai nehéz kétkezi munkákat végeztek. A városban például kőművesként, patkolókovácsként dolgoztak, a városon kívül pedig reggeltől estig a földeken voltak, vagy jószágokat gondoztak.

A "legextrémebb" sérülést mégis egy szerzetesnél azonosították a kutatók. A férfinak mindkét combcsontján törés futott végig, ami alapján a szakemberek úgy vélik, hogy egy súlyos szekérbaleset áldozata lehetett.

Egy idősebb nő maradványai, amelyeket a munkások temetőjében tártak fel, egész életen át tartó családon belüli bántalmazásról árulkodnak.

A kutatók az American Journal of Physical Anthropology című folyóiratban publikálták az eredményeiket.