Egy új pszichológiai kutatás alapján úgy tűnik, hogy a kígyóktól és a pókoktól való félelem nem velünk született, hanem alapvetően tanult viselkedésforma. Ez azt jelenti, hogy

abban azonban egyformák vagyunk, hogy hamarabb megtanulunk félni ezektől az állatoktól, mint más, minket nem fenyegető dolgoktól.

Vanessa LoBue és munkatársai kétféle videót játszottak le egyszerre hét hónapos babáknak, s a felvételek közül az egyik egy kígyót, a másik egy nem veszélyes állatot, például egy elefántot mutatott. Filmnézés közben vagy egy félelmetes, vagy egy vidám hangot játszottak be a gyerekeknek. Abban az esetben, amikor a babák a félelmetes hangot hallották, hosszabb ideig bámulták a kígyót ábrázoló videót, mint az elefántosat, eközben azonban nem mutatták a félelem jeleit - írja a Rutgers University beszámolója.

A kutatócsoport egy másik vizsgálatában hároméveseknek mutattak egy képernyőn kilenc fényképet, amelyek közül ki kellett választaniuk a kutatók által éppen kért képet.

Ami érdekes, hogy a kígyós képek kiválasztásának gyorsasága teljesen megegyezett azoknál a gyerekeknél, akik egyébként félnek a kígyóktól, és azoknál is, akik nem mutatnak félelmet ezekkel az állatokkal szemben.

Egy másik, felnőttekkel végzett kísérletben áramütéseket adtak kígyókat, pókokat, illetve virágokat vagy gombákat ábrázoló fotók felmutatását követően. A kígyóknál és a pókoknál sokkal tovább megmaradt a kép és az áramütés közötti asszociáció, mint a veszélytelen fotók esetében" - írják a szerzők.

"Kutatásunkban az az újdonság, hogy hét hónapos csecsemőknél is igazoltuk, amit a felnőttek esetében már tudtunk. Az egyik, hogy a fenyegető állatokat hamarabb felismerjük, a másik, hogy hamarabb megtanulunk félni tőlük. Maga a félelem azonban nem egy öröklött reakció" - mondta LoBue.