A nemzetközi közösség elítélte az agressziót

Szaddám Huszein iraki diktátor a nyolc évig tartó, kétmillió halottat követelő, 1988-ban véget ért iraki-iráni háború után vetett szemet a kicsi, de olajban gazdag Kuvaitra. A szomszédos emírség a háború alatt bőkezűen hitelezte Bagdadot, de Szaddám nem szándékozott visszafizetni a 14 milliárd dollárra duzzadt adósságot, sőt a kiürült államkincstár feltöltésére "kárpótlást" követelt, amiért Kuvait úgymond elorozza Irak nyersolajkészleteit.

Az iraki hadsereg akkor a világon a negyedik legnagyobb volt, amely az Irán elleni háború során tetemes amerikai segélyekben is részesült. A harcedzett elitegységek 1990. augusztus 2-án éjjel két órakor váratlanul lerohanták Kuvaitot, ahonnan az emírnek éppen csak sikerült elmenekülnie, majd a Huszein által kinevezett bábkormány "kérésére" Kuvaitot 19. tartományként Irakhoz csatolták. A nemzetközi közösség elítélte az agressziót,

A Biztonsági Tanács 1990. november 29-én 678. számú határozatában 1991. január 15-ig adott határidőt Iraknak a kivonulásra, ezután "minden eszköz" (ideértve a katonai erő) alkalmazását megengedte az ENSZ határozatainak betartatása érdekében.

Több mint egy hónapon át bombázták az iraki állásokat

Irak ellen, Kuvait felszabadítására széles körű nemzetközi koalíció jött létre amerikai vezetéssel, amelyben 34 ország - köztük arab államok - katonái szolgáltak. A koalíció erői 1990 utolsó hónapjaiban a Sivatagi Pajzs (Desert Shield) fedőnevű hadművelet során az Irak által veszélyeztetett, a világ egyik legjelentősebb olajtermelőjének számító Szaúd-Arábiában vonultak fel.

A Biztonsági Tanács által megszabott határidő lejártakor 625 ezer szövetséges katona (közülük mintegy félmillió amerikai), 1753 repülőgép és 3680 harckocsi állt szemben 550 ezer iraki katonával, 810 repülőgéppel és 5500 harckocsival.

A Sivatagi Vihar (Desert Storm) hadművelet a Biztonsági Tanács által megszabott határidő lejárta után egy nappal, 1991. január 17-én éjjel 00.38 perckor kezdődött. A teljes légi fölényben lévő koalíció gépei több mint egy hónapon át bombázták az iraki állásokat, válaszul Szaddám Scud rakétákat lőtt ki a szaúdi amerikai állásokra, de néhány rakéta Izraelt is célba vette.

Az iraki diktátor abban reménykedett, hogy ha a zsidó állam reagál a támadásra, az arab államok Bagdad mellé állnak, de a jeruzsálemi kormány önmérsékletet tanúsított.

A polgári halottak száma ismeretlen

A szárazföldi offenzíva február 24-én indult meg. A szövetségesek 100 óra alatt megsemmisítették az iraki haderő jelentős részét, február 27-én Kuvait felszabadult. Jóllehet az előrenyomulást iraki területen is folytatni lehetett volna, az amerikai hadvezetés leállította a hadműveleteket: részben attól féltek, hogy szövetségeseik nem támogatnák Bagdad elfoglalását, de attól is tartottak - mint 2003-ban bebizonyosodott, joggal - hogy Szaddám rendszerének megdöntése anarchiába taszítaná Irakot.

A történelem során először a televíziók (többek között a Cable News Network, azaz a CNN, ami jelenleg az egyik legismertebb amerikai hírcsatorna) élő adásban tudósítottak a harci cselekményekről, a nézők az "okos" (önálló célra vezérlő szerkezettel ellátott) bombákra szerelt kamerák révén még azt is láthatták, ahogy a lövedékek becsapódnak.

A koalíció erői 42 nap alatt 110 ezer légi bevetést hajtottak végre, ezalatt csak 45 gépet vesztettek. Elképesztő technikai fölényüknek köszönhetően emberveszteségük 358 fő volt, közülük száznál többen balesetben haltak meg, eltűntnek 66 katonát nyilvánítottak.

A polgári halottak száma ismeretlen, de több ezer főre tehető, a visszavonuló irakiak által felgyújtott olajkutakban keletkezett veszteség és a helyreállítás költségei több milliárd dollárra rúgtak. Irak és Kuvait viszonya csak 2003 után indult javulásnak, amikor a második öbölháborúban megdöntötték Szaddám Huszein hatalmát.

Új fejezetet nyitott a hadviselés történetében

A korábbi, az 1990-es született szakirodalomban az öbölháború szót rendszerint az 1980–1988 között lezajlott irak–iráni háborúra használták, és az 1991-est pedig számozással látták el, azaz a II. öbölháborúnak nevezték.

A harminc évvel ezelőtt, 1991-ben lezajlott háború egy új fejezetet nyitott a hadviselés történetében. Több szempontból is. A ledobott bombák mintegy tíz százaléka például úgynevezett intelligens bomba volt. Hogy ez mit takar?

tehát a segítségükkel precízebb és fókuszáltabb légicsapásokat lehetett végrehajtani. Emellett szintén nagy számban vetették be úgynevezettt robotrepülőgépeket: ezeket elsősorban a Perzsa-öbölben úszó hadihajókról indítottak. Szintén jelentős újításnak számított a szegényített uránt tartalmazó lövedékek alkalmazása, aminek 67 százalékkal nagyobb a sűrűsége, mint az ólomnak.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)