A dinoszauruszokkal együtt kihalt állatoktól eddig csak izolált csontváztöredékek maradtak fent, őslénykutatók ezúttal azonban egy nemrég felfedezett, rendkívül jó állapotban fennmaradt csontvázat tudtak megvizsgálni. Teljes hossza 2,5 méter volt, ezzel kora egyik legnagyobb ősi cápája volt.

A maradványokat Bajorországban, a solnhofeni litográf palában találták meg néhány éve. Ezen a területen mintegy 150 millió éve, a felső Jura időszakban tropikus-szubtropikus lagúnavidék alakult ki.

Az itt végzett ásatásokon az elmúlt 150 évben számos cápa- és rájafosszíliát tártak fel. De mivel a porcos halak csontváza viszonylag kevésbé ellenálló, csak kevés épen megmaradt állat őrződött meg. Az asteracanthusoktól főként uszonytüskék maradtak fenn - mondta el Sebastian Stumpf, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa.

Ezért különösen meglepte a szakembereket egy szinte teljes, ráadásul jó állapotú csontváz megtalálása. Ez a solhofeni palában valaha talált legnagyobb cápacsontváz.

Az állat fogazata is rendkívül jó állapotban őrződött meg: több mint 150 fogat tartalmaz, köztük egy középső főcsúcsot és több mellékcsúcsot. Sok korábban talált fogat ez alapján tévesen tulajdonítottak az asteracanthusoknak, azokat vélhetően a keményhéjú organizmusok feltörésére használták a cápák. A most felfedezett fogak azonban arra utalnak, hogy az asteracanthusok nemébe tartozó állatok vadászok volt, amelyek sokféle táplálékot fogyasztottak - hangsúlyozták a tudósok.

Az asteracanthusok először a devon földtörténeti időszakban, mintegy 361 millió éve jelentek meg és a kréta időszak végén, 66 millió éve haltak ki a dinoszauruszokkal együtt. Két hátúszójuk volt, amelyeket egy-egy erőteljes úszótüske támasztott meg. Egy ilyen úszótüskére bukkant több mint 180 éve Louis Agassiz svájci-amerikai természetkutató, ez alapján írták le először ezen állatokat.