Az őslégkör szén-dioxidban gazdag, oxigénben szegény volt. Folyékony kőzet borította a teljes földfelszínt, csak néhány helyen emelkedtek ki kisebb őskontinensek a magma óceánjából - írja a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány.

Paolo Sossi, a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem (ETH) geokémikusa és nemzetközi kutatócsoportja azt vizsgálta, hogyan alakult ki ekkoriban a bolygó légköre. Ehhez lézerfénnyel kőzetet olvasztottak egy speciális berendezésben, majd megvizsgálták, hogyan változott a légkör összetétele, mialatt a környezet hőmérséklete lehűlt és a magmaóceán megszilárdult.

A Föld történetében ez a lehűlés geológiai léptékben nagyon gyorsan, nagyjából egymillió év alatt zajlott le - magyarázta Sossi. Az eredmény:

A szén-dioxidtól eltérően a vízgőz a légkörben kondenzálódott és a magmaóceánban oldódott fel. Így keletkezett több mint négymilliárd éve a Föld körül az a szélsőségesen üvegházhatású légkör, amely hasonló a Vénuszt ma körülvevő atmoszférához.

A kutatók szerint ahhoz, hogy a Földön az élethez kedvező feltételek jöjjenek létre, szükség volt a Naptól való viszonylag nagy távolságra. Ezáltal a víz a Földön nem párolgott el, hanem az ősóceánban gyűlt össze. Másfelől a Föld folyamatosan nyelte magába a szén-dioxidot: a gáz a tengervízben oldódott fel, kalciummal vegyült és a talajra ülepedett. A lemezek mozgása ezután a szén-dioxidot a földkéreg és a földköpeny mélyébe húzta.

- tette hozzá Sossi.

(MTI/APA/sda)