Az ausztrál York-félszigeten élő ametiszpitont még 2014 februárjában látták el jeladóval a szakértők. Március 9-én figyeltek fel arra, hogy az állat egy ausztrál nő, a kétgyerekes Lea-Ann Mears kertjének közvetlen közelében tartózkodik.

Bár az ismeretek szerint közel 4 méteresre és 4,6 kilogrammosra növő ametiszpiton (Simalia amethistina) nem mérges, és nem vadászik emberekre, a biztonság kedvéért a hüllőt figyelő egyik kutató, Daniel Natusch felhívta Mearst, hogy az alig 1-3 éves gyerekek érdekében vigyázzon a közelben ólálkodó kígyóval. Mivel az állat egy konténer alatt bujkált, a szakértők nem tudták elszállítani a környékről.

Mears a tanácsokat megfogadva bezárta a gyerekek szobáinak ajtaját és ablakát, elkövetett azonban egy nagy hibát: a meleg miatt saját szobájának ajtaját nyitva hagyta.

Szerencsére sikerült kiszabadulnia és csapdába ejtenie a kígyót, így komolyabb sérülések nélkül megúszta a kalandot. Hamarosan hívta a szakértőket, akik befogták és elszállították az állatot.

A kígyó azonban nem adta fel, és egy évvel később, január 30-án visszatért a nő kertjébe.

Az eset után jóval távolabbra szállították a vérszemet kapott pitont.

Az eset annyira meglepte Natuscht, hogy egy szakcikket is írt a támadásról, a tanulmány az Austral Ecology tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg.

Miért támadhatott?

Natusch szerint egyáltalán nem jellemző az ametiszpitonokra, hogy náluknál jóval nagyobb élőlényekre támadjanak.

Egyelőre nem tudni, mi ösztönözte a pitont a támadásra.

Szintén nem elképzelhetetlen, hogy a ragadozó a kisebb gyerekekre pályázott, és az őket védelmező szülőt próbálta semlegesíteni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak a nő szagát keverte össze egy kisebb állatéval.

Végül, de nem utolsó sorban az sem kizárt, hogy a nagyobb méretű, és így jelentősebb tápértékkel bíró préda elejtése érdekében a piton vállalta a kockázatosabb vadászatot.