Ma van a lajhárok világnapja, ezért itt az alkalom, hogy leszámoljunk a velük kapcsolatos téveszmékkel! A lajhárok ugyanis nem lusták, csak takarékoskodnak az energiával, és persze nem akarják, hogy a hárpiák megegyék őket.
A lajhár német neve Faultier, azaz „lusta állat", és a nyelvújítás idején előfordult, hogy magyarul „restnöknek" is nevezték őket. Ám mi nem vagyunk restek megvédeni ezeket az érdekes állatokat a lustaság nem éppen hízelgő bélyegétől.
A lajhárok közmondásos lassúsága ugyanis a túlélést szolgáló stratégia, amely egyrészt azzal függ össze, hogy az a rostban gazdag növényi táplálék, amelyet a természetben fogyasztanak, nem mondható éppen tartalmasnak.
Így aztán az állat a kevés energiát nagyon megfontoltan használja fel, ezért nem rohan sehová sem ész nélkül. Emellett a lassú mozgás arra is jó, hogy a lombkorona ágain közlekedő lajhár elrejtőzhessen a ragadozók, mondjuk a jaguár, az ocelot, vagy a hárpia elő (ez utóbbi egy létező ragadozó madár, amely a hasonló nevű szárnyas mitológiai lények után kapta a nevét). A lassúságon kívül egyébként az elrejtőzésre más módszere is van a lajhároknak, mert a párás esőerdőkben soha meg nem száradó bundájukban rendszerint vígan tenyésznek a moszatok és a gombák, amelyek, ha elég sok van belőlük, az állat lényegében egyszínű bundáját terepmintássá teszik.
Kosarában pihen Banya, a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) legidősebb nősténye, aki hasán hordozza 2012. december 24-én született kicsinyét a Fővárosi Állat- és Növénykert Pálmaházában Forrás: MTI/Kovács Attila
A pontos dátumot illetően többféle elképzelés is van (előfordult olyan hely is, ahol már 17-én megünnepelték). Mindenesetre a jeles eseményt már tíz éve megtartják minden olyan helyen a világon, ahol komolyan foglalkoznak a lajhárokkal. Mivel a Fővárosi Állat- és Növénykert is ilyen helynek számít, megragadják az alkalmat, hogy felhívják a figyelmet ezekre az állatokra.
Hajdan a főemlősök közé sorolták a lajhárokat majmokra emlékeztető külső megjelenésük és szinte emberi arckifejezésük miatt. Valójában a hangyászokkal és tatukkal együtt a vendégízületesek (Xenarthra) közé tartoznak egy közös anatómiai jellegzetességük alapján.
Esőerdők lombkoronáján élnek, este mozognak, természetesen lajhárlassúsággal.
Életük legnagyobb részét azzal töltik, hogy faágakról lógnak fejjel lefelé, csak abban az esetben másznak le a talajra, ha például a táplálék miatt egy új fára költöznek, vagy ürítenek. Átlagosan 15 órát alszanak, éjjel is csak táplálkozás céljából kelnek fel. Általában csendes állatok, de amikor szomorúak, akkor különböző sziszegő, halk síró hangokat adnak ki.
Lajhár a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Forrás: MTI/Kovács Attila
A lajhárok nagyon jól mozognak a fákon, és jól úsznak. Áramvonalas testük és szőrük a nedves, trópusi időjáráshoz alkalmazkodva fejlődött ki. Köztudottan a karmaikkal és fogaikkal védik meg magukat. A barna bundájukat zöld színnel árnyalják a rajtuk megtelepedő algák, ami a rejtőzködésben segíti őket. Gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoznak, ritkán tojást és rovarokat is fogyasztanak.
Alapvetően magányosan élő állatok, bár több nőstény is megtelepedhet ugyanazon a fán. Évente egyszer ellenek. A megszülető lajhárkölyök az anyja hasán csüng 5 hetes koráig, míg elég erős nem lesz az önálló mozgáshoz. A nőstények 3, míg a hímek 4-5 éves korukban válnak ivaréretté. Az utódok rendszerint a szüleik közelében maradnak, megöröklik a területüket.
Az esőerdők nagymértékű fakitermelése következtében folyamatosan csökken az életterük, ezáltal súlyos veszély fenyegeti a kétujjú lajhárokat.
A természetben 20, míg Állatkertekben 30-40 évig is élhetnek.
Az alábbi videón a Fővárosi Állat- és Növénykert lajhárai láthtók.
a Ma van a lajhárok világnapja című hírek részlethez
1
A hírekhez való hozzászóláshoz regisztráció szükséges! Regisztráció vagy Belépés A regisztráció mindössze 1 perc. Cserébe saját profilod lesz, képet tölthetsz fel, és bármihez hozzászólhatsz!
Elküldöm Messengeren
Megosztás Facebookon
Origo.hu tudomány |
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
