Ez a gomba nem véletlenül kedveli az erdős területeket: élősködő, fonálszerű nyúlványaikkal – amelyek hálózatát micéliumnak hívjuk - a fák gyökereiből szívja ki a nélkülözhetetlen tápanyagokat. Emiatt kártevőnek tekinthető, nagymértékben hozzájárul a növények pusztulásához.

Valós kiterjedéséről első ízben 1998-ban kaphattak képet a szakemberek. Sokaknak feltűnt, hogy az erdő fái rejtélyes körülmények között, egymás után pusztulnak el. 112 haldokló fa gyökeréből vettek mintákat, az eredmények alapján pedig kiderült, hogy négy példány kivételével valamennyit az A. ostoyae faj fertőzte meg. A további vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy az egymástól távol eső fákat károsító paraziták mintái genetikailag azonosak (egymás klónjai), azaz

Fejlődése spórából indult ki, majd vegetatív szaporodással az egész környéket behálózta.

A kutatók becslése alapján a gombatelep kora nagyjából 2400 év lehet, tömege pedig meghaladja a 400 000 kilogrammot. Termőteste sárgás színű, ezért is nevezik mézgombának. Bár ehető, a beszámolók szerint nem tartozik a legfinomabb gombák közé.