A kutatók a Hawaiitól mintegy 1600 kilométerre délkeletre lévő Palmyra korallzátonynál élő 41 szirtcápát figyeltek meg, akusztikus adókészülékekkel és kamerákkal követték őket.

A kutatók dokumentálták a szirtcápák napi mozgását, megfigyelve, hogy a reggeleket mintegy 20 fős csoportokban együtt töltötték a korallzátony ugyanazon részén, napközben szétszéledtek és másnap reggel újra összegyűltek.

- hangoztatta Yannis Papastamatiou, a Floridai Nemzetközi Egyetem tengerbiológusa, a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

"Szívesen beszélek titkos közösségi életükről, nem azért, mert ők titokban tartják azt, hanem azért, mert csak a közelmúltban születtek olyan eszközök, amelyekkel elkezdhettük figyelemmel kísérni és megérteni közösségi életüket" - magyarázta a kutató.

- tette hozzá.

A szirtcápa közepes méretű, hossza eléri a két métert. A nőstények azonban nagyobbak, testhosszuk 2,5 méter is lehet. Főként a trópusi tengerekben fordulnak elő, korallzátonyok környékén.
A kutatók felételezik, hogy azért vannak együtt, mert így biztosíthatják, hogy minden egyed zsákmányra leljen.

"Már egy ideje tudjuk, hogy a cápák képesek felismerni az adott csoportban lévő társaikat és vannak közösségi preferenciáik" - közölte David Jacoby tengerbiológus, a londoni Zoológiai Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője.

- hangsúlyozta. Közösségi életük mechanizmusára is magyarázattal szolgálunk, úgy véljük, hogy ezek a közösségi csoportok információs központként működhetnek, amelyekből az egyedek egymást követhetik a zsákmányszerző területekre - fűzte hozzá Jacoby.