Fogukat vicsorgató kutyák (Kutyák egyáltalán? Vagy mitológiai szörnyek?), döglött patkányok, régmúlt idők világslágereiből idézett angol nyelvű szövegtöredékek („Hello darkness”, de a folytatás, a „my old friend” nélkül a Sound of Silence-ből) meg még sok minden más népesíti be Stark Attila varázsvilágát, a Kulocityt, amelybe beléphetünk, ha betesszük a lábunkat a VIII. kerületi, Horánszky utcai Resident Art galériába.

Az egyszerre Henri Rousseau és Jean-Michel Basquiat festészetét idéző, mégis teljes mértékben eredeti és csakis Starkra jellemző külön bejáratú stílusvilág – amely mintha az ember tudatalattijából táplálkozna –, a képregényszerű látásmód rabul ejti a szemlélőt, még akkor is, ha nem feltétlenül érti minden apró részletében a művész  mondanivalóját.

Lelke rajta... Nekünk csak az a dolgunk, hogy belépjünk ebbe a városi dzsungelbe, ahol a sűrűből mintha Rousseau tigrisei és oroszlánjai vicsorognának ránk, vagy éppen Basquiat csontvázai. (Mellesleg Basquiat-nak volt Budapesten kiállítása a kilencvenes években, már jóval a művész halála után, barátja, Sam Havadtoy rendezésében és kurátorságával.)

Stark Attila kiállításának angol címe van: Shifting Baseline. Magyarul: Változó alapvonal, bármit jelentsen is ez. Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora találóan jegyzi meg: „A Shifting Baseline festményei a művész saját korszakai közti játékos utazáson túl a kollektív vizuális emlékezetre és így a művészettörténet fontosságára is ráirányítják a figyelmet.”

A művész 2010-ben robbant be igazán a hazai képzőművészeti szcéna élvonalába, amikor a Vas utcai ROHAM Galériában Wahorn Andrással közös kiállításon mutatta be alkotásait. A képző-, street art és grafikusművészként ismert Stark már akkor, tizennégy éve megalkotta Kulocity nevű szürreális világát – a culo spanyolul és olaszul is segget jelent. (Az eredeti Kulocity-könyv 2005-ben készült el, 2008-ban adta ki a ROHAM.)

A mostani, Resident Art-beli kiállítás 2024. május 25-ig tart nyitva. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!