Koncz Zsuzsa 78 évesen is rocksztár Avagy pár gondolat a múlt heti arénás buliról

Koncz Zsuzsa 78 évesen is rocksztár Avagy pár gondolat a múlt heti arénás buliról

Egy Koncz Zsuzsa esten azért az ember tudja, mit várhat: évtizedek óta ismerős dallamok, értelmes gondolatok, józan világlátás, és egy adag kulturált anyázás a jelenlegi rendszernek. Véget nem érő riffekről, megőrülésről vagy éppen önfeledt ugrálásról itt szó sincs – a több ezer ember most mégis rockkoncerten volt.

Késve érkeztem, nyilván. Aki ismer, az tudja, hogy nálam ez csak így működik, szokás szerint in medias res estem a dolgok közepébe - de az aznapi produkció harminc perc mínusszal is megvett teljesen. Sokadszorra vagyok Koncz Zsuzsa bulin, valahogy az évek alatt hagyománnyá vált, hogy minden tavasszal elmegyünk egy pár órát relaxálni az Arénába, vagy éppen lelkesülni, dallal lázadni, európaiul beszélgetni, meg hasonlók. És a legjobb az egészben, hogy itt tényleg nem lutri, hogy ez egy jó este lesz. Természetesen most is megvoltak a szokásos, jóleső körök az időutazástól kezdve a gondolatébresztésig: szólt A Kárpáthyék lánya, a közeli költészet napja okán József Ati Kertész leszekje, a háborús időknek a Békét és reménységet, Tündérország, vagy éppen a már viszonylag „kései” - értsd itt a kilencvenes éveket – Tolcsvay-Bródy-Koncz romantika, a Jöjj kedvesem.

Ahogy pedig lenni szokott, nem maradhatott ki a szokásos Cipő blokk sem, ami a legszívhezszólóbb Republic nótákkal most nem csak Bódi Lászlónak, a közéleti dalaival örökérvényűt alkotó, fiatalon elhunyt frontember emlékének szólt, hanem mindenkit megölelgetett kicsit, aki éppen emlékezni szeretett volna valakire. Egyszóval teljesen elégedett lehetett a Koncz Zsuzsás közönség a felhozatallal, évente legalább két óra úszkálás a nosztalgia tavában manapság is bele kell, hogy férjen.

Én most mégsem csak erről szeretnék beszélni. Mert az egy dolog, hogy egy Koncz Zsuzsa buli első ránézésre mindig hozza a jól megérdemelt művelt középosztály hangulatot, viszont ennél sokkal többet is ad: Halász Judit szavaival élve egyfajta ismeretlen ismerősként beszélget, meghallgat, és lesz körülbelül 120 perc alatt egy képzeletbeli jó szomszéd, akinek elmesélheted mi újság manapság veled – és nem kell semmiféle ítélkezéstől tartanod – mert hát vele is ugyanaz van. Nincs sumákolás, nincs utalgatás, nincs alsóbb- vagy felsőbbrendűség – szelíden hívogató európaiság van, és emberség, ami manapság nem annyira divatos éppen.

Így lett a sok beszélgetés, mosoly, őszinteség, józan (ön)irónia és humor záróakkordja egy olyan Ha én rózsa volnék, amit már az egész közönség állva énekelt el, és persze a második visszataps sem maradt el. Nekem ezt, a hitelességet és szabadságot jelenti egy igazi rockkoncert, és Koncz Zsuzsa pontosan ezt hozta el tizennegyedszerre is az Arénába – hozzáteszem, közel 80 évesen is szinte kortalanul és vitathatatlanul örökifjúként – szóval mi ez, ha nem a nagybetűs rocksztárság?

Kurcz Orsi

Koncz Zsuzsa Aréna 2024 képekben - klikk a fotóra

[2024.04.25.]