– Na, kislány, akkor menjünk fagyizni?

– Menjünk!

– Még nincs nyár – figyelmeztette a férfi. – Nehogy megfázzon a torkod.

– Maga csak ne féltsen engem – mondta a lány. – Többet bírok, mint gondolja.

Beültek a Művészbe, de végül nem fagyit fogyasztottak,az előkelő úr Martinez-cocktailt kért a lánynak, magának pedig brandyt rendelt. Erzsike elkábult. Nemcsak a soha nem kóstolt, csodafinom italtól, amely azonnal a fejébe szállt, hanem a csinos pasas viselkedésétől is. Amikor koccintottak és összetegeződtek, a pasas kezet csókolt a lánynak, aki kissé elalélva nézett a férfi szemébe. A férfi is olyan áhítattal nézett rá, hogy Zsikének elakadt a szívverése. Óvatosan megcirógatta az úr simára borotvált arcát.

– Ki vagy te? – kérdezte rajongva. Alig merte visszategezni a szemközt ülő ballonkabátost.

– Jaj, látom, nem jegyezted meg este, pedig én bemutatkoztam. Megteszem ismét a kedvedért. Ödön vagy… Horváth Ödön rendőr. Nyomozó tiszt.

A rendőr kifejezéstől Erzsike kicsit megijedt, nem voltak jó tapasztalatai a rendőrökkel. Kicsit félve kérdezte:

– Mit… Mit csinál egy nyomozó tiszt?

– Hát nyomoz – nevetett fel a férfi. – Utánajár dolgoknak, eseteknek, földeríti a tetteseket.

– És most is munkában vagy?

– A detektív mindig munkában van. Éjjel-nappal.

A férfi felnézett, és megakadt a szeme Latabár Kálmánon, aki egy magas pasassal beszélgetett. Ekkor a színész beszélgetőtársa hátrafordult, és ő felismerte. Volt egy konfliktusuk, nem is olyan régen, egy este. Befejezték az italozást, István sietve fizetett.

– Éppen a közelben van dolgom. Elkísérhetsz.

– Hová megyünk?

– Ide a szomszédba. Az áruházba… Történt ott egy furcsa betörés. Na, jössz?

Erzsike úgy követte, mint egy alvajáró. Nem árulta el, hogy ma be sem ment a munkahelyére. A második munkanapján. A bejáratnál volt egy cukorkaárus. A férfi vett tőle egy Stühmer 505-öst.

– Finom, savanyú – bontogatta a henger alakú kis csomagot. – Kérsz?

Zsike elvett egy szemet. Horváth Ödön furcsán nézett a lányra. Valami ijesztő láng volt a szemében, de Erzsike ezt nem vette észre. Átvonultak a földszinti osztályokon, a férfi kinyitott egy vasajtót, és megfogta a lány kezét.

– Gyere! – húzta magával.

– Ismerős itt, biztosan nem először jár erre – nézte Zsike, de nem gondolt semmi rosszra. Sőt! Talán az járt a fejében, hogy a nyomozót a Párisi Nagyáruház foglalkoztatja. Hallott már arról, hogy a nagyobb áruházaknak saját detektívjük is van. Kicsit riadtan, bizonytalanul pislogva hagyta vonszolni magát a csigalépcsőn. A legalsó lépcsőfokon a detektív magához húzta a lányt, és szájon csókolta. Zsikének kitágult a szeme, meglepetten nézett a férfira, aki annyira tetszett neki. Odalent a magát hekusnak mondó férfi jobbra vitte a lányt. Zsikének újra feltűnt, mennyire ismerősen járkál ezen a terepen, a raktárban. Zsákok, és bálák, összetekert textíliák és egy – valószínűleg kiselejtezett – heverő volt ott. A hekus magához húzta a lányt, keze a blúz legfelső gombjánál matatott.

– Voltál már férfival?

– Nem – rebegte a lány. – Nem akarom…

De a férfi már nem törődött vele. Ledobta a szerencsétlen kamaszlányt a törött rugójú hencserre, és tépdesni kezdte a blúzát.

– Nem voltam még ilyen gyerekkel – hörögte. – De most… Még ne ficánkolj, majd, ha megkapod…

Zsike sikoltozni kezdett.

– Neeem! Eresszen el!

Köves József

– Kuss! – rivallt rá Mészáros, s mert a lány tovább sikoltozott segítségért, megszorította a torkát. – Pofa be, te kis ribanc!

A lány vergődött, és még így, leszorított torokkal is kiabálni próbált. Ekkor a férfi fölkapott egy fél téglát a földről, miközben nem engedte el a lányt, és a fejére csapott. Erzsike felnyögött, de nem vesztette el az eszméletét. Rúgkapált és furcsa, éles, sivító hangok jöttek ki a torkából. Ekkor kapta a második, majd a harmadik ütést.

Köves József: A hódító gyilkos
K. u. K. Kiadó, Budapest, 2024
184 oldal, teljes bolti ár 3300 Ft