Önsorsrontók? | Puskás Panni: Megmenteni bárkit

Posted on 2024. március 19. kedd Szerző:

0


Paddington |

Puskás Panni második szépirodalmi kötete – A rezervátum visszafoglalása című novelláskötet – után most egy regény. A napokban jelölték az Európai Unió Irodalmi Díjára. Ez az örömhír remek alkalmat adott arra, hogy végre elolvassam. Fogalmam sincs, miért halogattam. Talán azért, mert attól tartottam, azonnal szeretnék még olvasni tőle.

Ahogy korábban a novelláskötetet, ezt is letehetetlennek találtam. A Megmenteni bárkit látszólag három nő egymás mellett haladó három elbeszélése, amelyek egy ponton, meglehetősen hamar, teljesen összefonódnak. Anyáról és két lányáról van szó, akikben talán az egyetlen közös, hogy meglehetősen elszúrták az életüket, ám nem egészen saját erőből.

Az első megszólaló egy multinacionális vállalatnál güriző lány, akinek elege van mindebből és mindenből. A szabadságot keresi tudatmódosító szerekkel és a kapitalizmus elleni lázadással. Elbeszélései tagolatlanok, csapongóak. Minden fejezet egy-egy végtelenül hosszú mondat. És ezekben a tirádákban lehetetlen elválasztani a valóságot attól, amit a szerek hatására él át.

A második elbeszélő egy grafikusként dolgozó lány, aki szerelmével, a festő Mariával él Szirakúzában, Szicíliában. Életét és napjait döntően befolyásolja, hogy Maria lassan megvakul, ami egy festő számára még az átlagosnál is drámaibb fejlemény. Önmagára, és a benne növekvő szörnyetegre nemigen figyel oda. Folyamatosan keresik Szent Luca (Santa Lucia) legmegfelelőbb ábrázolását. A helyi születésű szent persze szó szerint minden sarkon megtalálható, de egyik sem tökéletes. Talán a csodát várják a szembetegségben szenvedők védelmezőjétől. Ráadásul folyamatosan foglalkoztatja őt egy hajó, ami a kikötő bejárata előtt horgonyoz, fedélzetén az „ígéret földjére” való bebocsátásra várakozó menekültekkel.

A harmadik elbeszélőtől (az anyától) leveleket olvashatunk. Ezeket az asszony felnőtt és elidegenedett kisebbik lányának, Grétának címezi. Elmeséli az életét. Megismerkedhetünk a biztonságos gyermek- és fiatalkor után fellázadó lány történetével, aki első felnőtt döntései – párválasztása és korai szülése – után egyik rossz döntést hozza a másik után. Társfüggőségét egy virtuális társ megtalálásával látszik feloldani, egy szekta tagjaként Jézusnak – meg a térítésnek – szenteli magát.

A regényben visszaköszönnek A rezervátum visszafoglalása alapvető témái, legfőképpen a szabadság, ami fontos építőköve volt a novelláknak is. És előkerül, egyebek mellett, a menekültkérdés, a NER, a belpesti értelmiségi lét, az LMBTQ tematika, a kortárs művészet felülértékelt szereplői. Míg a rezervátum zárt hely volt, nem nyitotta ki a horizontot a magyar vidéken túlra, ebben a regényben kulcsszereplő Itália is. Mindhárom pesti nő életének jelentős fordulatai kötődnek olaszhonhoz.

Számomra Puskás regényében a legizgalmasabb a családi dinamika és annak hatása a benne élők életére. Minden elcseszettségével (elnézést, nincs rá jobb szó) együtt mindhárom nő mintha Diana Baumrind kézikönyvéből lépett volna elő. [Baumrind (1927–2018), klinikai és fejlődéspszichológus, leginkább a nevelési stílusokkal kapcsolatos kutatásairól ismert. Szerk.] Az anya, ez kiderül a korai időszakról szóló elbeszéléséből, egy tankönyvien tipikus tekintélyelvű családban nevelkedett. Az ilyen családokban kevés érzelem jut a gyerekeknek, annál több elvárásnak kell viszont megfelelniük. A család egészen a végletekig megy: amikor a lányt semmiképpen sem tudják észre téríteni, teljes egészében kizárják az életükből. Az ilyen családoknak a gyereknevelés feladat, amit megfelelően abszolválni kell. Később látjuk is a szülőket boldogan, kettesben, mintha sosem lett volna helye érzelmileg szorosan összekapcsolt párosukban egy harmadiknak vagy pláne egy negyediknek.

A történet folytatása is tankönyvi. Az ilyen gyerekek gyakran önértékelési zavarokkal küzdenek, és pontosan ez a helyzet a Grétának leveleket író anyával. Szinte nincs is kialakult énje, kapcsolatfüggő, állandóan rosszul választ – hiszen nem tanult meg döntéseket hozni – és szüksége van az állandó fegyelmezésre, büntetésre. Akit így neveltek, könnyen válik olyan közösségek, például szekták részévé, ahol megmondják nekik, mit kell tennie. És sokan, ahogy ez az anya is, számos kudarc és sikertelen próbálkozás után esnek ebbe a csapdába. Természetesen egy ilyen anyának, aki nem tanult meg megoldásokat keresni különböző helyzetekre, szinte megoldhatatlan problémát jelent, ha van két egymástól teljesen eltérő természetű gyereke.

A nagyobbik lányától nem kapja meg a kisgyerek kora óta hiányolt meleg szeretetet. A lány csendes, szinte sosem sírt kisbaba korában, de kapcsolatuk a szülői mintához hasonlóan hideg. Az anyának nincs segítsége, nincs kitől ellesse, hogyan építsen egészséges kapcsolatot a lányával, aki amúgy tönkre is tette az életét, hiszen születésével megakadályozta az anyját abban, hogy befussa a szülei által kijelölt pályát. Milyen tipikus ez a helyzet! Friss kismamaként nem csupán az egyetemi vágyakról mond le, de le sem érettségizik. Ez a lány sokkal jobban hasonlít rá, mint azt be merné vallani önmagának, különösen mivel a lányról kiderült, leszbikus. Ez pedig az anya normatív gondolkodása szerint megbocsáthatatlan bűn.

Gréta, a kisebbik lány szintén már-már tankönyvi eset. A második gyerekekre jellemzően nehezebben kezelhető, de mivel ő a pici, ráadásul az anyja már szerzett némi gyakorlatot a gyereknevelésben, több figyelmet kap, mint az idősebb testvér. És míg olvassuk a regényt, azt érezzük, bárcsak ne is kapna, hiszen melegséget nem kaphat. Az ő élete permanens lázadássá válik.

A három nőt leginkább talán a függőségek kötik egymáshoz – alkohol, drog, csokoládé, kapcsolat, bármi jöhet –, és ez a kapocs, a vér szaván túl, elég erős ahhoz, hogy elszakíthatatlannak érezzük… Annak ellenére, hogy gyakorlatilag ők hárman csak tízévente találkoznak egymással.

Az egész hátterében még jelen vannak kisebb, bár nem lényegtelen figurák. A gyerekek életében részt csak ritkán vevő apa, aki a pesti éjszaka egyik tipikus, nem túl magas megbecsültségű figurája. A másik a később rövid időre elbeszélővé is váló piti drogdíler, aki Gréta életében játszik fontos szerepet. És persze előkerülnek a rendszerváltás óta eltelt időszak ilyen-olyan papírmasé figurái éppúgy, mint a kisvárosi Olaszország jellegzetes alakjai.

Puskás Panni a karcsú regénybe egész világot sűrít be. Olyant, amit valószínűleg mindannyian ismerünk, ám sokan közülünk nem látják, mert nem akarják meglátni. Olvasmányos, mégis nehéz darab, mert fellebbenti a függönyt, és előbukkan a látszat mögötti valóság. Hány olyan ismerősünk lehet, aki ekkora terheket cipel, de nem mutatja? Szeretnénk hinni valamilyen boldog befejezésben – miközben tudjuk, hogy ennek nulla körüli az esélye. Azt viszont remélem, hogy a Megmenteni bárkit nem esélytelen az Európai Unió Irodalmi Díjára. Megérdemelten nyerne. Szurkolok neked nagyon, Panni!

Puskás Panni (Fotó: Valuska Gábor)

Puskás Panni: Megmenteni bárkit
Magvető Kiadó, Budapest, 2023
226 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
online ár a lira.hu-n 3826 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 144 2632 (papír)
ISBN 978 963 144 2946 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Puskás Panni első regényének három nő a főszereplője. Ők beszélnek hozzánk, és talán egymáshoz is. A fiatal lány egy budapesti multinál dolgozik, és szabad idejében a forradalom lehetőségeit tervezi. Egy másik hősnő Magyarországról költözött Szicíliába, gyönyörű környezetben él a szerelmével, a végtelennek tűnő tenger azonban nemcsak csodálatos, hanem iszonyatos is: a menekültek hajói a part mellett vesztegelnek. A regény harmadik hősnője visszatekint életére, lányának írt leveleiben egészen kamaszkorától követhetjük végig, mi történt vele, hogyan élt egy másik életet.
A regény hősei – átutazók és menekülők – a boldogulásért küzdenek. Van, aki a határokat keresi, és van, aki az otthon lehetőségét. Vajon ugyanott? Van, aki mindenáron hinni akar, és van, aki csupáncsak látni. A sikeres első kötet (A rezervátum visszafoglalása) elbeszélései után Puskás Panni ezúttal egy örvénylő regény szerkezetében valósította meg, hogy különböző személyek különböző nyelveken mondják el, mi történik bennük és körülöttük: családokkal és nemzedékekkel, ismerősökkel és idegenekkel a zárt városban és a nyílt tengeren.