Előszó

A Nathan Fawles-rejtély
(Le Soir, 2017. március 4.)

Húsz éve, hogy a legendás Loreleï Strange írója hátat fordított az irodalmi életnek, rendkívüli vonzerejével azonban mindmáig lázban tartja széles olvasóközönségét. Visszavonultan él egy földközi-tengeri kis szigeten, és makacsul elzárkózik a nyilvánosság elől. Portré a Beaumont-sziget remetéjéről.

Az úgynevezett Streisand-hatás: minél inkább igyekszünk elrejteni valamit, az annál jobban magára vonja a figyelmet. Nathan Fawles, aki harmincöt éves korában egyik napról a másikra kivonult az irodalmi életből, saját bőrén tapasztalta meg a különös ellentmondást. A félig francia, félig amerikai szerzőt övező titokzatosság az elmúlt két évtizedben pletykák és találgatások egész sorát indította el.

Fawles 1964-ben született New Yorkban, apja amerikai, anyja francia. Gyermekkorát a párizsi régióban töltötte, majd az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait a Phillips Academy, utóbb a Yale Egyetem diákjaként. Jogból és politikatudományból doktorált, azután néhány éven át a Mozgalom az Éhezés Ellen és az Orvosok Határok Nélkül humanitárius szervezetek munkáját segítette Salvadorban, Örményországban és Kurdisztánban.

A sikeres író, Nathan Fawles 1993-ban tért vissza New Yorkba, itt jelent meg első regénye, egy elmegyógyintézetbe zárt kamasz lány fejlődéstörténete, a Loreleï Strange.

A siker néhány hónapot váratott ugyan magára, de a fiatal olvasók addig-addig terjesztették egymás közt a könyv jó hírét, mígnem a sikerlisták élére került. Két évvel később az Egy amerikai kisváros című második regényéért, egy közel ezeroldalas opusért Pulitzer-díjjal tüntették ki mint az amerikai próza legeredetibb hangú szerzőjét.

1997 végén az akkor Párizsban élő szerző azzal lepte meg az irodalmi világot, hogy következő művét francia nyelven írta. A Letaglózottak több egy szívbe markoló szerelmi történetnél: szól a gyászról, az emberi lélek rejtelmeiről és az írás hatalmáról. A könyv megjelenése kapcsán meghívást kapott a Bouillon de culture című irodalmi talkshow különkiadásába Salman Rushdie, Umberto Eco és Mario Vargas Llosa társaságában, ekkor már a francia közönség is felfigyelt rá. 1998 novemberében, egyik utolsó televíziós szerepléseként, még egyszer visszatért a műsorba, de aztán hét hónappal később, harmincöt éves korában, az AFP hírügynökségnek adott formabontó interjúban bejelentette, hogy befejezettnek tekinti írói pályáját.

A Beaumont-sziget remetéje, kitart elhatározása mellett. Amióta a Beaumont-szigetre költözött, nem publikált, nem adott interjút. Nem járult hozzá, hogy regényeit filmre vagy tévéfilmre adaptálják, holott – hírek szerint – a Netflix és az Amazon is nagyvonalú ajánlatot tett.

A beaumont-i remete húsz éve tartó makacs hallgatása újabb és újabb találgatásokra ad alkalmat. Vajon miért döntött úgy Nathan Fawles harmincöt évesen, karrierje csúcsán, hogy önkéntes száműzetésbe vonul?

„Nincs Nathan Fawles-rejtély – állítja Jasper Van Wyck, a művész menedzsere a kezdetek óta. – Nincs megfejtendő titok. Nathan egyszerűen továbblépett. Egyszer s mindenkorra búcsút mondott az írásnak és a könyvkiadás világának.” Amikor az író mindennapjairól faggatják, Van Wyck homályosan fogalmaz: „Legjobb tudásom szerint Nathan a saját dolgaival foglalkozik.”

Hogy boldog légy, rejtőzz el! | Az ügynök nem is áltatja az olvasókat: leszögezi, hogy a szerző „egy sort sem írt az elmúlt húsz évben”, és véleménye szerint „bár a Loreleï Strange-et gyakran hasonlítják a Zabhegyezőhöz, Fawles mégsem Salinger: nincs kéziratokkal teli szekrény az otthonában. Soha többé nem lesz új Nathan Fawles-regény. A halála után sem. Ez egészen biztos.”

A legkíváncsibbakat azonban egy ilyen kijelentés sem tántoríthatja el. Az évek során nem egy rajongó és újságíró zarándokolt el a Beaumont-szigetre, és ólálkodott Fawles háza körül, de a legtöbben zárt ajtókba ütköztek. A sziget lakói bizalmatlanok voltak. Ott, ahol már az író érkezése előtt úgy tartották: Hogy boldog légy, rejtőzz el!, ezen nincs is mit csodálkozni. „Az önkormányzat nem szolgál információkkal a lakóiról, akár híresek, akár nem” – nyilatkozta szűkszavúan a polgármester titkára. Ritka az olyan szigetlakó, aki hajlandó beszélgetni az íróról. Aki mégis szóba áll velünk, csak közhelyeket pufogtat a szigeten élő művészről. „Nathan Fawles nem kuksol az odújában, magába roskadtan – állítja Yvonne Sicard, a sziget orvosának felesége. – Sokszor látni egy Mini Moke volánja mögött, mikor kiugrik vásárolni az Ed’s Cornerbe, a sziget egyetlen áruházába.” A pubban is gyakran megfordul, a tulaj szerint „kiváltképp, amikor az Olympique Marseille mérkőzéseit közvetítik”. Az egyik törzsvendég hozzáteszi: „Nathan nem olyan udvariatlan, mint amilyennek az újságok beállítják. Kellemes fickó, aki ért a focihoz, és nem veti meg a japán whiskyt.” Egyetlen dologgal lehet kihozni a sodrából: „Ha a könyveiről vagy az írásról kérdezik, kereket old.”

Hűlt helye az irodalomban | Írótársai közül sokan rajonganak Fawlesért. Tom Boyd, az Angyali trilógia szerzője például határtalan csodálattal tekint rá. „Legszebb olvasmányélményeimet köszönhetem neki, és tagadhatatlanul azon írók közt van, akiknek sokat köszönhetek.” Hasonlóan vélekedik Thomas Degalais is, aki szerint Fawles három, merőben eltérő könyve eredeti és kimagasló életművet alkot. „Természetesen mint sokan mások, én is sajnálom, hogy abbahagyta az írást. Hiányzik a hangja. Örülnék, ha Nathan visszatérne egy újabb regénnyel, de félek, hogy ez már sosem következik be.”

Valószínűleg igaza van, de ne felejtsük a Lear király sorát, melyet Fawles utolsó regényének mottójául választott: „A csillagoktól függ lelkűletünk.”
Jean-Michel Dubois

Az író, aki nem írt többé

Calmann-Lévy Kiadó
Montparnasse utca 21.
75006 Párizs

Iktatószám: 379529

Raphaël Bataille úr
Aristide-Briand út 75.
92120 Montrouge
Párizs, 2018. május 28.

Tisztelt Uram!

Megérkezett szerkesztőségünkbe a Félénk lombkoronák című kézirata, és mindenekelőtt megköszönjük kiadónk iránti bizalmát.

Guillaume Musso (Fotó: Emanuele Scorcelletti)

Lektoraink figyelmesen elolvasták a kéziratot, de sajnálattal kell közölnünk, hogy nem tervezzük a kiadását.

Kívánjuk mindazonáltal, hogy mihamarabb találjon kiadót a könyvnek.

Üdvözlettel
Irodalmi szerkesztőség

Ui.: A kéziratot egy hónapig megőrizzük a kiadóban. Ha szeretné, hogy postafordultával visszaküldjük, kérjük, válaszában mellékeljen egy megcímzett és felbélyegzett válaszborítékot.

Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Fordította: Sárközy Éva
Park Kiadó, Budapest, 2020