A Világ leírása

A BEJEGYZÉS KELT AZ ÖTÖDIK HÓNAP HETEDIK NAPJÁN, AZÉVBEN, MIKOR AZ ALBATROSZ A DÉLNYUGATI CSARNOKOKBA JÖTT

Elhatároztam, hogy életem során a Világból felfedezek annyit, amennyit csak tudok. Ez idáig Nyugati irányban a Kilencszázhatvanadik, Északon a Nyolcszázkilencvenedik, Dél felé pedig a Hétszázhatvannyolcadik Csarnokig jutottam. Felmásztam a Felső Csarnokokhoz, ahol a Felhők lassú menetben vonulnak, és Szobrok tűnnek fel hirtelen a Ködből. Felfedeztem az Elárasztott Csarnokokat, ahol a Sötét Vizeket fehér vízililiom-szőnyeg borítja. Láttam az Elhagyatott Csarnokokat Északon, ahol a Mennyezetek és Padlók – néha még a Falak is! – összeroskadtak, és szürke fénycsóvák oszlatják szét a homályt.
Ezeken a helyeken mindig megálltam a Csarnokok bejáratánál, és előretekintettem a távolba. Soha nem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy a Világnak lenne Vége, csak Csarnokok és Folyosók szabályos sorát láttam a Messzi Távolban.
Egyetlen Csarnok, Előcsarnok, Lépcsősor vagy Folyosó sem lehet meg a saját Szobrai nélkül. A legtöbb Csarnokban az összes rendelkezésre álló helyet elfoglalják, bár olykor találni egy-egy Üres Alapzatot, Fülkét vagy Apszist, vagy akár egy üres foltot is az amúgy Szobrokkal borított Falon. A maguk módján ezek a Hiányok legalább olyan rejtélyesek, mint maguk a Szobrok.
Megfigyeltem, hogy míg az egyes Csarnokokban a Szobrok viszonylag egységes méretűek, a Csarnokok között figyelemre méltó különbség van e tekintetben. Néhány Teremben a figurák kétszer-háromszor nagyobbak, mint egy ember, másutt többé-kevésbé valós méretűek, megint máshol épp csak a vállamig érnek. Az Elárasztott Csarnokokban hatalmas Szobrok állnak – tizenöt-húsz méter magasak –, de ezek kivételesek.
Egy Katalógust kezdtem vezetni, melyben szándékom szerint feljegyzem minden Szobor Helyzetét, Méretét, Témáját, és bármit, amit érdekesnek találok vele kapcsolatban. Eddig feltártam az Első és Második Délnyugati Csarnokot, és éppen a Harmadikkal foglalatoskodom. Néha beleszédülök a feladat nagyságába, de tudósként és felfedezőként kötelességem, hogy tanúbizonyságát adjam a Világ Nagyszerűségének.
A Ház Ablakai Nagy Udvarokra néznek; sivár, üres, kővel burkolt terekre. Az Udvarok általában négyoldalúak, bár néha látni hat-, nyolc- vagy akár csak háromoldalúakat is, melyek különösen furcsák és komorak.
A Házon kívül csak az Égitestek léteznek: a Nap, a Hold és a Csillagok.
A Háznak három Szintje van. Az Alsó Csarnokok a Dagályok uralma alatt állnak; Ablakai – az egyik Udvar túloldaláról nézve – szürkészöldek a Nyughatatlan Vizek miatt, és fehérek a tajtékos Haboktól. Az Alsó Csarnokok halak, rákfélék és tengeri növényzet formájában biztosítják a táplálékot.
A Felső Csarnokok, ahogy már említettem, a Felhők Birodalma; Ablakai szürkésfehérek és ködösek. Időnként látni, ahogy egy egész sor Ablak hirtelen fénybe borul a villámlástól. A Felső Csarnokokból származik a Friss Víz, ami Eső formájában hullik az Előcsarnokokban, és Patakokban folyik le a Falakon és Lépcsősorokon.
Ezek között a (nagyrészt lakhatatlan) Szintek között helyezkednek el a Középső Csarnokok, a madarak és az ember Birodalma. A Ház Gyönyörű Rendje ad számunkra Életet.
Ma reggel kinéztem a Tizennyolcadik Délkeleti Csarnok egyik Ablakán. Az Udvar túloldalán a Másikat láttam az egyik Ablakban. Az Ablak magas és sötét volt; a Másik magas homlokú, nemes fejét és gondosan nyírt szakállát az egyik Sarok foglalta keretbe. Mint oly gyakran, a Másik most is gondolataiba merült. Intettem neki, de hiába. Erre szélesebb mozdulatokkal integettem, lendületesen fel-le ugráltam. De a Háznak sok Ablaka van, ő pedig nem vett észre.

Lista mindazokról, akik valaha éltek, és arról, amit tudunk róluk

A BEJEGYZÉS KELT AZ ÖTÖDIK HÓNAP TIZEDIK NAPJÁN, AZÉVBEN, MIKOR AZ ALBATROSZ A DÉLNYUGATI CSARNOKOKBA JÖTT

Biztosan tudható, hogy a Világ kezdete óta tizenöt ember élt. Valószínű, hogy többen is éltek, de tudósként kénytelen vagyok a bizonyítékok szerint fogalmazni. A tizenöt emberből, akiknek a létezése igazolható, jelenleg csak Jómagam és a Másik élünk.
Most megnevezem a tizenöt embert, és akinél lényeges, a lakhelyét is.

Az Első Személy: Jómagam
Úgy hiszem, harminc és harmincöt év között járhatok. Nagyjából 183 centiméter magas vagyok, testalkatom sovány.

A Második Személy: A Másik
A Másik korát ötven és hatvan év közé becsülöm. Úgy 188 centiméter magas, hozzám hasonlóan karcsú alkat. Korához képest erős és fitt. Bőre sárgás-kreolos árnyalatú. Haja rövid és, ahogy a bajusza is, sötétbarna. Szakálla őszül – szinte már teljesen fehér –, gondosan nyírt, formája kissé hegyes. Koponyája kimondottan finom formájú: a kiugró járomcsontok arisztokratikusak, a homloka magas és megkapó. A Másik összességében barátságos, de kissé szigorú ember benyomását kelti, aki az intellektusnak szentelte az életét.
A Másik is tudós, akárcsak én, és mivel az egyetlen élő ember rajtam kívül, természetesen nagyra értékelem a barátságát.
A Másik úgy véli, hogy létezik egy Nagy és Titkos Tudás elrejtve valahol a Világban, ami hatalmas erővel ruház fel minket, ha egyszer rátalálunk. Abban nem teljesen biztos, hogy ez a Tudás mit takar pontosan, de több elmélete is van arról, mire is lehetünk képesek általa:
1. Le tudnánk győzni a Halált, és halhatatlanná válnánk.
2. Telepatikus úton megmondhatnánk, mit gondol a másik.
3. Sasokká változtathatnánk magunkat, hogy felrepüljünk az Égbe.
4. Halakká válhatnánk, és a Dagályokban úszhatnánk.
5. Képesek lennénk pusztán a gondolatainkkal tárgyakat mozgatni.
6. El tudnánk oltani és újra meggyújtani a Napot és a Csillagokat.
7. Uralkodnánk az alacsonyabb intellektusú lényeken, és az akaratunk alá hajtanánk őket.
A Másik meg Én szorgalmasan kutatjuk ezt a Tudást. Hetente kétszer találkozunk (Keddenként és Péntekenként), hogy beszámoljunk egymásnak a munkánkról. A Másik aprólékos gondossággal szervezi az idejét, és soha nem engedi, hogy a találkozóink tovább tartsanak egy óránál.
Ha ezektől eltérő időben kíván látni, addig kiabálja, hogy „Piranesi!”, amíg meg nem jelenek.
Piranesi. Így szólít.
Ami különös, mert emlékeim szerint nem ez a nevem.

A Harmadik Személy: A Kekszdobozos Férfi
A Kekszdobozos Férfi a Harmadik Északnyugati Csarnok egyik Üres Fülkéjében található csontváz. A csontokat sajátos módon rendezték el: az egyforma hosszúakat összegyűjtötték, és hínárból készült zsineggel kötötték össze. Jobb oldalra helyezték a koponyát, a bal oldalon pedig egy kekszesdobozba gyűjtötték az apró csontokat – ujj- és lábujjcsontokat, csigolyákat stb. A kekszesdoboz piros, és kekszek képe, valamint a legendás Huntley & Palmers és Family Circle logók díszítik.
Mikor felfedeztem a Kekszdobozos Férfit, a hínárzsineg kiszáradt és elfoszlott, a csontok pedig meglehetősen rendezetlenek voltak. Új zsineget készítettem halbőrből, és átkötöztem a csontkupacokat. Most már ismét rendben vannak.

A Negyedik Személy: Az Elrejtett Személy
Egy nap, három évvel ezelőtt megmásztam a Tizenharmadik Előcsarnok Lépcsősorát. Mivel a Felhők épp eloszlottak a Felső Csarnokok ezen Régiójában, és ragyogó, tiszta Napfény töltötte be őket, elhatároztam, hogy tovább vizsgálódom. Az egyik Csarnokban (mely közvetlenül a Tizennyolcadik Északkeleti Csarnok felett található) egy félig összeroskadt csontvázra bukkantam a Fal és egy Alapzat közti szűk résbe beékelődve. Jelenlegi helyzetéből arra következtetek, hogy eredetileg a mellkasához felhúzott térdekkel ülhetett. Nem tudtam megállapítani a nemét. Ha kivenném a csontokat, hogy megvizsgáljam őket, nem tudnám visszatenni mindet a helyére.

Az Ötödiktől a Tizennegyedik Személyekig: Az Alkóv Lakói
Az Alkóv Lakói mind csontvázak. Csontjaik egymás mellett hevernek egy Üres Alapzaton a Legészakibb Alkóvban, a Tizennegyedik Délnyugati Csarnokban.
Kísérletképp három csontvázat nőként, hármat férfiként azonosítottam, négynek pedig nem tudtam semmilyen bizonyossággal megállapítani a nemét. Az egyiküket a Halbőrös Embernek neveztem el. A Halbőrös Ember csontváza nem teljes, és a Dagályok sokat lekoptattak a csontokból. Némelyik alig nagyobb egy csontszilánknál. Pár csont végén apró bemélyedések és halbőrmaradványok találhatók. Ebből levontam néhány következtetést.
1. A Halbőrös Ember csontváza idősebb a többinél.
2. A Halbőrös Ember csontváza egykor másképp volt elhelyezve, csontjait halbőrszíjakkal kötötték össze, de azok idővel lebomlottak.
3. Akik a Halbőrös Ember után éltek (feltételezhetően az Alkóv Lakói), olyan nagy becsben tartották az emberi életet, hogy türelmesen összegyűjtötték a csontjait, és saját halottjaik mellé fektették.
Felmerült bennem a kérdés: amikor úgy érzem majd, hogy itt az idő, jöjjek ide, és feküdjek le az Alkóv Lakói mellé? Becslésem szerint még négy felnőttnek van ott hely. Habár még fiatal vagyok, és Halálom napja (remélem) távoli, elég sokat gondolkodtam már ezen.
Egy másik csontváz is fekszik az Alkóv Lakói mellett (de ezt nem számítom az ott élők közé). Egy nagyjából 50 centis élőlény maradványa, amelynek a testével megegyező hosszúságú farka volt. Összehasonlítottam a csontjait a különböző Teremtményeket formáló Szobrokkal, és úgy vélem, egy majomhoz tartoznak. Soha nem láttam még élő majmot a Házban.

A Tizenötödik Személy: Az Összehajtott Gyermek
Az Összehajtott Gyermek is csontváz. Úgy hiszem, nőnemű lehetett, és nagyjából hétéves. Egy Üres Alapzaton van kiállítva a Hatodik Délkeleti Csarnokban. A térde felhúzva az állához, karjaival átöleli a lábát, a feje lehajtva. Nyaka körül korallgyöngyökből és halcsontokból fűzött ékszer függ.
Nagyon sokat gondolkodtam, milyen is a viszonyom a gyermekhez. A Világban (ahogyan azt korábban már elmagyaráztam) csak Én és a Másik élünk; mindketten férfiak vagyunk. Hogyan lesz a Világnak új Lakója, ha mi már nem leszünk? Hitem szerint a Világ (vagy ha úgy tetszik, a Ház, hiszen a kettő minden szempontból azonos) úgy kívánja, hogy a Lakója maga legyen Gyönyörűségének tanúja és Kegyelmének befogadója. Feltételezem, hogy a Ház az Összehajtott Gyermeket Feleségemül szánta, csak valami közben ezt megakadályozta. Amióta ez először eszembe jutott, úgy tűnt helyesnek, hogy mindenemet megosszam vele.

Susanna Clarke

Rendszeresen látogatom a Halottakat, főleg az Összehajtott Gyermeket. Ételt, vizet és vízililiomokat viszek nekik az Alsó Csarnokokból. Beszélek hozzájuk, elmesélem nekik, épp min dolgozom, és beszámolok a Csodákról, amiket a Házban látok. Így tudják, hogy nincsenek egyedül.
Csak én cselekszem így, a Másik nem. Amennyire tudom, nem gyakorol semmiféle vallást.

A Tizenhatodik Személy
És Te. Ki vagy Te? Kinek írom e sorokat? Utazó lennél, aki kijátszotta a Dagályokat, és átkelve Törött Padlókon és Elhagyott Lépcsőkön, elérte ezeket a Csarnokokat? Vagy olyasvalaki vagy, ki saját Csarnokaimban él, jóval halálom után?

Fordította: Molnár Berta Eleonóra

Susanna Clarke: Piranesi
Agave Könyvek, Budapest, 2020