Szokott Ön reggelizni? Vagy két perc alatt lehörpint egy csésze neszkávét? Esetleg ráérősen, nyugodtan falatozik, mint Krúdy Gyula annak idején, aki a kávé és a napilapok átolvasása után már a 11 órás zónapörköltre vágyott? Ha nem, azon sem lepődnék meg. 

Az általam megkérdezett 20 ember közül volt, aki reggel kutyát sétáltatott, aztán hétköznap rohant a bankba, vállalati meetingre, előtte adott enni valamit a gyereknek, megkereste az elkallódott tornacuccát, utána meg elfuvarozta az óvodába. Vagy éppen sietett a HÉV-hez, hogy elérje az irodaparki munkahelyét. A többségnek épp csak annyi ideje van, hogy bepakoljon egy műanyag dobozba némi uzsonnát vagy ebédet.

Kiderült, rossz fókuszcsoportot választottam, legalábbis a vendéglátós üzleti fejlesztések szerint. A fővárosban – de a Balaton környékén is - szinte naponta nyílnak bisztrók, kávézók, cukrászdák, ahol minimum délig, de sokszor egész nap lehet reggelizni. Friss trend ez, és állítólag egészséges is, hiszen hogyan is hangzik a régi mondás? Reggelizz, mint egy király!

A svédasztalos már nem annyira menő

Az sem mindegy, hol fogyasztjuk el a napi első étkezést. A szállodai svédasztalos reggelik – bár a vendégek ma is elvárják a pénzükért, hogy hatszor púpozzák magasra a tányért – divatja kezd lejárni, egészségügyi és fenntarthatósági szempontok miatt is. A kínálat eltúlzott, annyit eszik mindenki, ami egész napra elég, a maradék megy a szemétbe. Utána meg a vendég bepoccsan a jakuzziba, és ott órákig üldögél. Ez lenne állítólag a sokat emlegetett wellness pihenés?