Heti körképünket kezdjük a tényekkel, a benzin három, míg a gázolaj két lépcsőben 14 forinttal csökkent a héten. Az árak változása nagyjából követi az európai trendeket.

Mielőtt - szokás szerint - elemezni kezdenénk az európai folyamatokat és a várható árakat, kitérünk a kormány eheti lépésére, amely az üzemanyagok kapcsán megoldást aligha hozott, ugyanakkor próbálja egymásnak ugrasztani a fogyasztókat és az üzemanyagforgalmazókat. (Jelen írásnak nem tárgya, hogy a mögöttes politikai okokat elemezze, ám a folyamatok arra engednek következtetni, hogy Nagy Mártonnak és a kormánynak nem az volt a célja, hogy megoldást találjon a régiós átlagnál magasabb üzemanyagárakra. Ha ugyanis ezt szerették volna, akkor hozhattak volna valódi döntést is.)

Gumicsontot dobott a kormány

A kormány ugyanis a belengetett (forgalmazóknak szóló) fenyegetések ellenére nem vezetett be ársapkát, és az adókat sem csökkentette. Ehelyett:

a kormány felszólította az üzemanyag-kereskedőket, önkéntes alapon igazítsák az áraikat a KSH által objektív módszertannal meghatározott régiós átlaghoz. Erre az üzemanyag-kereskedőknek két hét áll rendelkezésükre.

Érdemes egy pillanatra leragadni annál a kitételnél, hogy a "KSH által objektív módszertannal meghatározott régiós átlag". A miniszer és a statisztikai hivatal is elfelejtette ugyanis megmagyarázni, hogy miért éppen azokat az országokat vette figyelembe, amelyek az összehasonlításban szerepelnek. Ha régiós átlagot számolnak, akkor erős hiányérzetünk van ugyanis Lengyelország és Csehország és Bulgária kapcsán is. Ha pedig Magyarország szomszédait vették az összehasonlításhoz, akkor Ukrajnát hiányoljuk. Illetve, ha utóbbit, mint nem EU-s tagállamot hagyta figyelmen kívül a KSH, akkor vajon Szerbia miért került az összehasonlításba.

Az alábbiakban szeretnénk a miniszter azon megjegyzésén is lamentálni, mely szerint csak a fogyasztói árak túlzottan magasak, az adóterhelés átlagos. Távol álljon tőlünk, hogy összeesküvés elméletet gyártsunk vagy a KSH szakmaiságát megkérdőjelezzük, ám mi a régiós árnál a szervezet által figyelembe vett országokon túl beemeltük az összevetésbe Bulgáriát (már csak azért is, mert velük vagyunk jelenleg hasonló életszínvonalon), Csehországot és Lengyelországot.

Ha megnézzük a fenti táblázatot, akkor azt láthatjuk, hogy a bruttó árakat tekintve Magyarország rosszabb helyen áll, mint az adó mértékét tekintve. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon van több olyan extraadó, például a 4 százalékos kiskereskedelmi adó, ami nem a terméket, hanem a forgalmazót terheli, így a fenti kimutatást nem lehet teljeskörűnek tekinteni. Ha ezeket az üzemanyagokat egyébként drágító, de a termékben közvetlenül nem jelentkező tételeket is figyelembe vennénk, akkor a bruttó árakban és az adó mértékében a helyezésünk között becslésünk szerint egy hely különbség lenne. (Egy-két forinttal lenne alacsonyabb a magyarországi adó mértéke, mint a szlovén.)

Összességében tehát, az ár és az adóterhelés között nincs érdemi különbség,

Nagy Márton érvelése mely szerint az üzemanyagkereskedők nyerészkedése miatt drága a benzin és a gázolaj, aligha állja meg a helyét.

Fogyasztóként természetesen mindenki alacsonyabb árakat szeretne, ugyanakkor az is érthető, ha a kutak tulajdonosai és üzemeltetői az árrésükből már csak azért sem szeretnének engedni, mert a kormány semmiféle hasonló lépést sem tesz, amivel részt vállalna az árcsökkentésben. Informálisan egyébként a kereskedelemben általános nézetnek tűnik, hogy a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt, amikor lehetőség adódik rá, akkor igyekeznek minél nagyobb árréssel dolgozni, hiszen soha nem tudhatják, mikor kényszerítik őket veszteséges működésbe árszabályozással vagy különböző adókkal. Így talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a kormány valóban megoldást szeretett volna, és a régiós átlagnak megfelelő üzemanyagárakat, akkor be kellene vállalni bizonyos mértékű adócsökkentést és kiszámítható gazdaságpolitikát kellene folytatni. Ezek összességében hatékonyabb eredményekkel kecsegtetnének, mint a mostani fenyegetőzés.

Régiós szinten magasak a magyar árak

Ha megnézzük a hazai és az uniós árakat, akkor persze azt láthatjuk, hogy nem állunk túl jól. A magyar vásárlóerőhöz képest kifejezetten magas a benzin ára, és nominálisan sem túl olcsó.

Ha megnézzük az Mfor Üzemanyagár-figyelője által használt régiós összehasonlítást, akkor sem jobb az összkép, továbbra is az egyik legmagasabb áron tudunk 95-ös benzint tankolni.

Persze, ahogy az elmúlt közel egy évben minden héten megírtuk, a benzin ára még így is relatív alacsonyabb, mint a gázolajé, hiszen ennél az üzemanyagfajtánál sajnos még előrébb vagyunk az uniós rangsorban.

Ráadásul itt a régiós rangsorban is eggyel kevesebb ország, Ausztria van előttünk. Ennél az üzemanyagtípusnál tehát annak ellenére lehetne az árakat csökkenteni, hogy a benzinhez képest hosszú idő után olcsóbb lett a dízel.

Az olaj áremelkedése a feldolgozott termékekre még nem hatott

Az egy héttel korábbi árakhoz képest az olaj ára ismét felfelé indult, és a 86-87 dolláros szinthez képest a hétvégére 89 dollár fölé kúszott az árfolyam. Az áremelkedés mögött a szakértők elsősorban a közel-keleti félelmeket emlegetik. A héten publikált amerikai adatok továbbra is kivárást jeleznek a Fed részéről, így egy gyors amerikai kamatcsökkentés egyelőre nem fog lendületet adni a világgazdaságnak. Miközben az Egyesült Államokban az infláció továbbra sem csökken olyan szintre, amit a jegybank szeretne, a gazdasági növekedés is megtorpant, ami viszont a dollár gyengülésével járt. Így az olajpiacon látott drágulást a forint erősödése nagyjából ellensúlyozta.

Jó hír, hogy miközben az olaj ára felfelé indult, a héten úgy tűnt, hogy a feldolgozott termékek tőzsdei jegyzése ezt lassabban követi, így nem látszik komoly nyomás, ami a hazai kutakon a drágulás irányába mutatna.

Prognózisunk alapján így további lassú árcsökkenést valószínűsítünk, ugyanakkor ezt nem elsősorban a nemzetközi trendekre alapozzuk, hanem arra, hogy a kormány nyomására a forgalmazók engedhetnek az árakból.