Az iráni támadó eszközök 99 százalékát megsemmisítette az izraeli légierő és légvédelem. Sőt, jelentős részüket még az izraeli légtérbe való belépés előtt - írja laptársunk a Privátbankár. Tény, hogy az izraeli haderő légvédelmi képességeit nagyon látványosan demonstrálták a történtek, a felszálló elfogórakéták, az izzva hulló törmelékdarabok azt mutatták a világnak és az izraeli polgároknak, hogy valóban „vaskupola” védi Izrael államot, amelyen még egy ilyen nagyszabású, precedens nélküli támadás sem képes áthatolni. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű. Ha egy kicsit jobban átgondoljuk, mit is láttunk, akkor rögtön jobban érthetővé válik, hogy a politikai megfontolások mellett katonaiak is állhatnak a mögött, hogy Izrael egyelőre nem csapott vissza, és a hírek szerint nincs is egyetértés az izraeli vezetésben arról, mit, hogyan és mikor is kellene reagálni.

Nem egyedül

Izrael nem egyedül semlegesítette a támadó eszközöket. Bár minden részlet nem ismert, az biztos, hogy a bejövő drónok, robotrepülőgépek, sőt talán még a ballisztikus rakéták egy részét is Irak, illetve Jordánia felett, nem izraeli erők semlegesítették, a műveletekben amerikai, brit és jordániai harci gépek, valamint szárazföldi erők, illetve az amerikai haditengerészet egységei is részt vettek. Arról nem is beszélve, hogy a fenyegetéseket figyelő amerikai műholdas korai előrejelző-rendszerek, illetve az Irakban és Szíriában található földi radarrendszerek is adatokat szolgáltattak az izraeliek számára a beérkező eszközök számáról, típusáról és pályájáról is.

Egy további „bibi” pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hogyan számolták a 99 százalékot, mindenesetre érték találatok Izraelt, sőt a támadás egyik fő célpontjának számító Nevatim légibázist is. Maga az izraeli haderő is tett közzé felvételt az itt keletkezett károkról, műholdas felvételek alapján pedig feltételezhető, hogy három kifutópálya is megsérült a komplexum területén.

Iráni képességek

Ami viszont biztos, az az, hogy Irán képes volt drónokkal, robotrepülőgépekkel és ballisztikus rakétákkal, összesen több száz, az egyes kategóriákon belül sem egyetlen típust bevetve olyan támadást indítani legalább 1700 kilométerre található célpontok ellen, hogy a kilőtt eszközök egyszerre értek az izraeli légtérhez. Mindenképpen azt kell tehát feltételeznünk, hogy Irán adott esetben képes lenne megismételni ezt a támadást. A másik oldalon viszont azt láttuk, hogy az izraeli légvédelem már így is közel került a túlterheléshez, ha másban nem, akkor a kilövőállásokban egyidejűleg tartható rakéták szempontjából.

Az izraeli katonai-politikai doktrína az elmúlt évtizedekben nagyjából arra épült, hogy Izrael bármilyen támadást, a biztonságát érő kihívást azonnal, sokszoros erővel torol meg – részben ezért is alakult úgy a gázai hadművelet, ahogy. Ha most valódi, látványos válasz nélkül hagyják Tel-Avivból azt, hogy Irán rakéták, drónok és robotrepülőgépek százait lőtte ki Izraelre saját területéről, az veszélyes gondolatokat ültethet el sokak fejében, ráadásképpen pedig Irán ázsióját is emelné. Mégis elképzelhető, hogy ez az út jelentené a kisebbik kockázatot, kérdés persze, hogy ezt Benjamin Netanjáhú, valamint kormányának szélsőjobboldali figurái is hajlandók-e belátni.