Alig néhány nap telt el Teherán akcióját követően, a világ rögtön azt kezdte el találgatni, hogy hogyan folytatódhat a kibontakozódóban lévő háború Izraellel.

Irán azonnal kijelentette, hogy részéről megadta a szükséges válaszcsapást az április 1-i damaszkuszi iráni nagykövetség elleni bombázásra, ezért ők ezzel befejezettnek tekintik az ügyet, gyorsan győzelmet is hirdettek. Mivel a zsidó állam számára csak minimális károkat okozott a támadás – állításuk szerint a támadó eszközök 99 százalékát megsemmisítették – ezért a nyugati hatalmak óva intették Jeruzsálemet a további lépésektől. Maga Joe Biden amerikai elnök is úgy fogalmazott, hogy a támadás elhárítása önmagában felér egy győzelemmel, Izraelnek pedig meg kell elégednie ennyivel.

Az, hogy válasz nélkül marad egy ilyen hadművelet az izraeli haderő (IDF) részéről, – minden szövetségesi intés ellenére – már ekkor elképzelhetetlennek tűnt.

Az ország biztonsági doktrínája ugyanis azon az elven alapszik, hogy minden ellene irányuló támadásra az őt ért akciónál erőteljesebben kell megtorolnia. A stratégia mögött az a logika áll, hogy ezzel a hozzáállással olyan elrettentő erőt tudnak felmutatni, amellyel képesek lehetnek a jövőbeni próbálkozásoktól elijeszteni Izrael ellenségeit. Hasonlóra került sor nemrégiben a Hamász és az Iszlám Dzsihád fegyvereseinek 2023-as őszi terrortámadását követően a Gázai övezet körüli zsidó településeknél: az IDF azonnal bombázni kezdte az iszlamisták felügyelete alatt tartott területet, majd hamarosan a szárazföldi akció is elindult. Fontos különbség, hogy ebben viszont Jeruzsálem sokáig élvezhette a nyugati partnerei támogatását.

Az április 14-i iráni támadást követően a legfontosabb izraeli katonai döntéshozó testület több alkalommal is ülésezett, amely arra utal, hogy komoly viták zajlottak a válaszlépésekről. Kedden kijelentették, hogy az izraeli haderő nem fogja megtorlás nélkül hagyni az esetet, de arról nem osztottak meg részleteket, hogy pontosan mi következhet. Erről is írtunk a Portfolion:

Kedden azonban más is történt:

az IDF sorra csapott le a libanoni székhelyű Hezbollah magasrangú katonai vezetőire, méghozzá egymás után.

A támadásokról felvételeket is közzétettek:

• Rakétacsapás végzett Iszmail Juszef Bazzal, az iszlamista radikálisok parti erőkért felelős parancsnokával. Információk szerint ő felelt számos támadásért, amelyet Libanon területéről indítottak Izrael területe ellen.

The IDF eliminated the commander of Hezbollah coastal sector pic.twitter.com/vhZgj1sh53

— Adam (Albilya) April 16, 2024

• Alig pár órával később a Hezbollah másik két magas rangú vezetőjét, Muhammad Sahúrit, valamint Mahmud Fadlallah-t is ölték meg hasonló módon. Mindketten az Iránbarát szervezet rakétaegységeiért feleltek, Sahúri tervezett meg több akciót is a zsidó állam területe ellen. A parancsnok gépkocsija Kfar Dunine falu mellett kapott találatot.

DRONE VIEW:IDF shares drone footage of second Hezbollah commander's targeted strike today. Identified as Muhammad Hussein Mustafa Shechory, he led the Rockets and Missiles Unit of Radwan Forces' Western Region.A second terrorist named Mahmoud Ibrahim Fadel-Allah was also https://t.co/OTgpEYDciW

— Open (Source) April 16, 2024

A vezetők halált a Hezbollah is elismerte. Róluk itt írunk hosszabban:

Azt még egyelőre nem lehet tudni, hogy ez már az a válasz-e, amelyet Jeruzsálem három nappal a támadást követően bejelentett, viszont már néhány tanulság levonható ezekből:

• Az izraeli haderő a korábbiaknál is bátrabban lép fel a számára veszélyesnek ítélt Hezbollah vezetői ellen, amely azt jelzi, hogy az új helyzetben nem óvakodnak annyira a lehetséges következményektől. Az izraeli politikai és katonai vezetés szombat este megkapta azt a „casus bellit” (azaz, felhatalmazó okot), hogy végrehajtsa ezeket az akciókat.
• A támadásokat nagyon gyorsan, néhány órán belül követték el, amely komoly jelzést küld az Iránnal szövetséges alakulatok számára: az IDF tisztában van a legfontosabb vezetők helyzetével, és nem rest lépni. Ez erőteljes elrettentő hatással járhat a milicisták számára, amelyek a jövőben visszafoghatják a támadásaikat Izrael ellen. Nem biztos azonban, hogy ez elegendő lesz számukra ahhoz, hogy elkerüljék Jeruzsálem megtorlását.
• Irán egyelőre nem reagált érdemben, tehát a hasonló akciók vélhetően nem váltják ki Teherán beígért még súlyosabbnak tartott válaszát.
• A nyugati világ sem emelte fel a hangját különösen a támadások ellen, ami miatt Izrael még inkább feljogosítva érezheti magát további támadások megszervezésére a síita hatalommal kapcsolatban álló iszlamista szervezetek vezetői ellen.

Az szinte bizonyos, hogy az IDF nem fog itt megállni, hanem további lépéseket fognak tenni.

A stratégia egyelőre beválni látszik számukra, ezért gyakorlatilag nincs okuk arra, hogy visszafogják a támadásaikat. A további rakétacsapások viszont hosszútávon elérhetik azt a szintet, amikor Teherán már nem nézi tovább tétlenül a szövetségesei elleni támadásokat, ezért a damaszkuszi esethez hasonlóan újra megtorlást hirdet. Az egyelőre nem világos, hogy pontosan mikor jöhet el ez a pont, addig viszont Izrael számára kinyílt a kapu, hogy az országhoz fizikailag közelebb lévő, régóta fenyegetést jelentő veszélyeket – legalább átmenetileg – lecsökkentse. Kedden Ron Prosor, Izrael berlini nagykövete ennél is tovább ment: követlenül iráni célpontok elleni támadásokkal fenyegetett. Hasonló lépés viszont egészen biztosan túlmenne Teherán tűréshatárán, és súlyos eszkalációs veszélyt jelentene, valamint kiverné Jeruzsálem kezéből az ütőkártyákat.

Az egész Közel-Keletet fenyegető konfliktusban azonban továbbra sem szabad elfelejteni a Gázai övezetben zajló események jelentőségét. A több mint fél éve tartó hadművelet esetében az utóbbi időben egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedett Izraelre, hogy kössön mindkét fél számára elfogadható tűzszünetet a Hamásszal. A damaszkuszi nagykövetség ellen elkövetett izraeli támadásnál is felmerült, hogy Teherán az esetet a Gázai övezetnél akarja kamatoztatni igazából, ennek része volt a válaszcsapás is. A helyzet feszültségét jelzi az is, hogy Steny Hoyer amerikai törvényhozó gyakorlatilag megfenyegette a békefolyamatban közvetítői szerepet vállaló Katart, hogy nem helyez elég nyomást az iszlamista szervezetre, hogy elfogadják Izrael feltételeit. Doha ezt az állítást visszautasította, az eset viszont jól prezentálja, hogy komoly feszültségek vannak a háttérben a felek között.

Könnyen lehet, hogy a súlyos eszkalációtól való félelemben végül nehezen megszületik egy olyan tűzszünet Gázában, amely a teljes térségben lenyugtatja a kedélyeket, és végül ez hozza el a Közel-Kelet – legalább átmeneti – békéjét.

A helyzet kiszámíthatatlanságát jól mutatja, hogy ezzel teljesen ellentétes értelmezés is megjelent a gázai eseményekkel kapcsolatban, amely szerint éppen most veszett el a megállapodás lehetősége a tűzszünetre.

Címlapkép forrása: Ilia Yefimovich/Getty Images