Be kell vallanom: régóta visszatérő vágyam, hogy korán kelő ember legyek. Valamikor gyerekkoromban ez így is volt, aztán az egyetemi évek (bulik) egy jó nagy pofont adtak ennek. Olyannyira, hogy máig kínlódom a visszatéréssel. Volt jó pár ambiciózus próbálkozásom, például olyan is, hogy reggeli úszóbérletet vettem, hátha az majd motivál. A dolog egy-két hétig működött, aztán elhagyott az erő. Később újra próbálkoztam, de idővel megint elkezdtem felülbírálni magam, amikor csörgött az óra. Mivel nem volt kényszer, ezért túl csábító volt, de az eddigi kudarcomnak nem pusztán ez volt a fő oka.

Azt hiszem a legnagyobb gondot az esti rutinom lazasága okozta. A korán kelés akkor működik hosszútávon, és akkor lesz csak egészséges, ha nem megterhelő. Vagyis, ha mindig kialszod magad rendesen, ami általában olyan 7 vagy 8 órát jelent egy átlagos felnőtt embernél, mint amilyen én is vagyok.

A gond nálam az estékkel volt: az üljünk be egy sörre, nézzünk meg még egy részt a sorozatból, vagy csak olvassuk el még ezt a cikket típusú tevékenységeknek gátat kell szabni. Ha az ember bármi miatt nem fekszik le időben, akkor örök harc lesz a korán kelés. Hiszen fáradt leszel másnap, ami aztán borít mindent. Erős akaraterővel persze át lehet ezeken is lendülni, és tartani magunkat az ötórás keléshez, de ez egy gyötrelem lesz, ha nem aludtunk eleget.

Egy időre ezért fel is adtam a dolgot, egyszerű nem tudtam úgy alakítani az életemet, hogy legkésőbb 10-re már az ágyban számoljam a bárányokat. Nem volt sajnos kompatibilis ezzel a napi rutinom, de mindig is ott motoszkált a fejemben, hogy milyen jó lenne megint visszanyerni azokat a kora reggeli órákat.

Reggeli optimizmus

A hajnalnak különleges hangulata van, és ezt nem csak a csöndet finoman megtörő madárcsicsergés és a felkelő nap adja. Hanem valami felébred az emberben is ilyenkor, ami különös optimizmussal tölti el. Talán az, hogy tudjuk, most egy új nappal állunk szemben. Na meg érezzük azt is, hogy most még van időnk felkészülni az előttünk álló kihívásokra, nem kell rohanni és kapkodni. Ez az a motiváló érzés, amely engem mindig is afelé húzott, hogy térjek vissza a korán keléshez.

De persze nem csak a madarak hajnali éneke és a hasonló érzelmi szempontok állhatnak a mögött, hogy valaki korán akarjon kelni. Sőt, az én esetemben sem ez az elsődleges ok, amiért most újra célnak tűztem ki magam elé a korán kelést.

Valójában két jól elhatárolható érv fogalmazódott meg bennem az elmúlt évek alatt, hogy miért éri meg valakinek az őseinkhez hasonlóan a kigyúló napfénnyel kelni. Az első és talán legfontosabb, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint ez volna az egészséges a legtöbbünk számára. A második pedig az, hogy az esti órák reggeli órákra való cseréje sikeresebbé tehet a céljaim elérésében, mert produktívabb és kreatívabb vagyok korán reggel, mint késő este.

Nézzük meg kicsit alaposabban az első pillért, hogy pontosan mit is mondanak a vonatkozó tudományos kutatások a korán kelésről. Az alábbiakban egy csokorba szedtem az igazán releváns állításokat, amelyek komolyanvehető kutatásokon alapszanak (persze nem mindegyikük bizonyít okozati kapcsolatot).

1. Aki későn fekszik le, jóval több ismétlődő negatív gondolattal kell, hogy szembesüljön.
2. A korán kelők általában pozitívabb hozzáállással rendelkeznek.
3. A korábban kelők kevésbé hajlamosak halogatni a teendőiket, mint a sokáig alvók.
4. A koránkelő emberek jobb mentális egészségnek örvendenek és boldogabbak, de a BMI-jükre és a cukorbetegségre való hajlamukra ez nem hat ki.
5. Ezen felül még stabilabb személyiséggel bírnak a reggelt választók, és kevésbé hajlamosak a depresszióra.

A tudományos eredményeket még hosszan lehetne sorolni, és ezekből egyértelműen az az összkép rajzolódik ki, hogy szellemileg egészségesebbek leszünk, ha korán kelünk. Talán a több napfényes órában töltött idő, talán valami más, de nem nagyon találni olyan kutatást, amely az ellenkezőjére jutott volna.

Egy fontos kitétel ugyanakkor van: minden esetben hangsúlyozandó, hogy a korán kelés csak a megfelelő alvásmennyiséggel párosítva tartogat ilyen hasznokat. Sőt, a kellő mennyiségű alvás a tudomány jelenlegi állása szerint sokkal több pozitív hozadékkal bír, mint a korán kelés.

Ebből kifolyólag a korán kelésre való átállást mindenképpen úgy érdemes csak mérlegelni, ha mellette a korán lefekvést is beütemezzük. Ez az, ami mind az én esetemben, mind az általam megkérdezett barátoknál is a legnagyobb kihívást tartogatta eddig.

Hatékonyabb órák

Zárásként térjünk még rá a fentebb említett második szempontra, amiért érdemes lehet megpróbálni a korán fekvő-korán kelő rutin kialakítását. Ez pedig nem más mint a hatékony időgazdálkodás. Ha sikerül úgy kialakítanunk az alvásciklusunkat, hogy az pont kifusson a reggel 5 órai kelésre, akkor viszonylag hamar üzemképesek lehetünk.

Ha felkelünk pontban 5-kor, és a munkaidőnk csak 9 órától indul, akkor lényegében 4 óra áll a rendelkezésünkre, hogy azt valami hasznossal vagy kellemessel töltsük. Ez egy fél munkanap, vagyis egyáltalán nem kevés idő. Ez az 5 órás kelés ilyen munkakezdéssel párosítva még arra is lehetőséget nyújt, hogy valamiben mélyen elmélyüljünk. Legyen az akár írás, vagy egy jó könyv olvasása, amivel máskülönben képtelenek vagyunk haladni. Ha a háztartásunk többi tagja még nincs fent ebben az időben, az igazából extra előnynek tekinthető, ha elmélyülten szeretnénk valamivel foglalkozni. Az emberi interakciók még ha kellemesek is, mindenképpen kizökkentik az embert a fókuszból.

Azok, akik önként kelnek korán – vagyis nem valamiféle kényszerből – szinte mind remélnek valamit ettől a gyakorlattól. Van bennük egyfajta elszántság, hogy valamilyen cél felé haladjanak. Ez meglátásom szerint különösen fontos, ha valakinek alacsony az akaratereje a reggeli órákban. Ilyenkor ugyanis emlékeztetheti magát, hogy pontosan mit is akar elérni és miért fontos, hogy kikeljen az ágyból. De a korán kelés persze nem csak a célorientált, hatékonyságot hajkurászó embereknek lehet jó választás.

Ha valaki pusztán az életében előforduló stresszt akarja csökkenteni, és mondjuk sportolással, szépirodalommal, vagy akár a gondolatainak a szabadjára eresztésével akarja kezdeni a napot, az is jól járhat a reggeli rutinnal. Az esti szabad órák ugyanis mindenképpen sokkal bizonytalanabbak, ott nagyobb valószínűséggel jön valami közbe, vagy zavarnak meg minket.

A helyes stratégia tehát mind egészségügyi mind pedig életvezetési szempontból a korán kelés lehet. Bármi legyen is a célunk, egy reggeli rutin kialakításával értékes órákat nyerhetünk. De egy dologról ne feledkezzünk meg: a kellő mennyiségű alvást sosem szabad beáldoznunk.