Pedig az áldozat nem is metamfetamint főzött.

A 68 éves Bryan Cranston formálta meg minden idők egyik ikonikus mozgóképes bűnözőjét: a Breaking Bad meth-szakáccsá avanzsáló kémiatanára, Walter White/Heisenberg egy komplex, háromdimenziós antihős. A törvényen kívüli drogséf figurája nemcsak Vince Gilligan fantasztikus írásának köszönhetően lett emlékezetes, hanem Cranston elképesztő alakítása miatt is. 

Nos, az autentikus színjátszást talán az is segítette, hogy a színészt fiatalkorában egyszer valóban körözték – méghozzá gyilkosság miatt.

A hetvenes években úgy döntöttek a bátyjával, hogy keresztül-kasul bemotorozzák Amerikát, és amikor pénzre volt szükségük, alkalmi melókat vállaltak. Egyszer durván le voltak égve, és a floridai Daytonában beálltak felszolgálónak egy étterembe, amit egy Peter Wong nevű szakács vezetett, aki 

„szörnyű ember volt, mindenkit utált„,

kivéve a nőket, mesélte Cranston.

Nem meglepő, hogy az érzés kölcsönös volt: a személyzet tagjai a munkanapokon gyakran vicceltek azzal, hogyan nyírnák ki Wongot – elvégre egy konyhán rengeteg módszer adódik, ha az ember kreatív.

„Volt, aki azt mondta, hogy a saját wokjával verné agyon, más pedig belökte volna a húsdarálóba – nagyon jókat röhögtünk ezeken”

– nosztalgiázott Cranston. És bár a merénylettervek nem váltak valóra, Wong egyszer csak hirtelen eltűnt, pont akkor, amikor Cranstonék továbbálltak Daytonából, hogy folytassák a motoros tripet.

„Nagyon bizonytalan fazon volt, és ahogy az ilyen arcoknál szokott lenni, szerette nagymenőnek érezni magát. Úgyhogy mindig volt nála egy köteg pénz, és gyakran járt például kutyaversenyekre, ahol rengeteget fogadott. Valakinek feltűnt a dolog, egy fiatal nő odament hozzá, azt mondta neki, hogy cuki srácnak tartja, és elhívta magához, ő meg belement”

– emlékezett vissza Cranston.

Wongot a később kézre került elkövetők annak rendje s módja szerint elcsalták, fejbeverték, kirabolták és egy csomagtartóba zárták. Amikor a rendőrök nyomozni kezdtek az ügyben, természetesen az éttermi dolgozókat is kikérdezték, akik megnyíltak a zsaruknak: meséltek a morbid viccelődésről, elmondták, hogy a Cranston fivérek is poénkodtak a gyilkossággal, aztán épp Wong eltűnése előtt léptek le.

„Nem is tudtunk róla, de körözést adtak ki ellenünk. Valahol Carolina környékén jártunk, csak lébecoltunk. Simán előfordulhatott volna, hogy levillognak minket, aztán pisztollyal a földre szorítanak. Szerencsére mielőtt ez megtörtént volna, összerakták a kirakóst, kikérdezték a kutyaverseny szemtanúit, megnézték a kamerás felvételeket, aztán megtalálták az elkövetőket. De nem sokon múlt a dolog”.