– Nemcsak Ivánnal, de Mariann-nal is nagyon jó viszonyt ápoltam. Igazán példaértékű volt a házasságuk, hatalmas szeretetben és harmóniában éltek, szinte elválaszthatatlanok voltak. Nem meglepő tehát, hogy Mariann 2004-es halála nagyon mélyen érintette Ivánt, akinek a lelkére a történtek után ráült egyfajta búskomorság, depresszió. Úgy gondolom, leginkább a lánya, Andrea tudott számára vigaszt nyújtani azokban az időkben, hiszen az apa-lánya kapcsolatukat mindig is az egymással való törődés jellemezte. Ám teljesen soha nem sikerült feldolgoznia a felesége elvesztését – mesélte a táncdalénekes, Poór Péter, akinek az emlékei szerint Szenes Iván életének utolsó időszakában már kevesebbet alkotott. Valószínűleg ez sem könnyítette meg a gyász feldolgozását, mert a munka terápia lehetett volna számára.

– Iván rendkívül mély és gazdag érzelmi világgal rendelkező ember volt, aki a fájdalmát bele tudta szőni a dalaiba, és talán ez is segített neki abban, hogy kiadja magából a szomorúságát. Emlékszem, az édesanyja velük lakott, és nagyon sokáig betegeskedett, mielőtt 97 éves korában elhunyt. Az ő elvesztése is mérhetetlenül megviselte Ivánt, és bár erről soha nem beszéltünk, de szerintem az Úgy szeretném meghálálni című slágerét neki címezte – fogalmazott Poór Péter.

A lánya szerint nem volt súlyos beteg Szenes Iván: ,,Apám még ma is élhetne, ha rendes ellátást kap”

A táncdalénekes azt is megosztotta lapunkkal, hogy miként kezdődött a barátsága a legendás dalszerzővel.

– Lovas Róbert zeneszerző mutatott be Ivánnak azzal a szándékkal, hogy segítsen fellendíteni a karrieremet. Emlékszem, Robi tudta, hogy Iván nagyon szereti a pezsgőt, ezért vett egy üveggel, amit a kezembe nyomott, hogy majd én nyújtsam át, amikor megérkezünk. Iván rendkívül kedvesen fogadott, és így indult a közös munkánk, ami később barátsággá vált. Rengeteget köszönhetek Ivánnak, hiszen a pályám elején szinte kizárólag Szenes Iván-dalokat énekeltem – magyarázta Poór Péter, aki gördülékenyen tudott együtt dolgozni Szenes Ivánnal.

– Rendszerint az otthonában zajlott az alkotási folyamat, amit úgy kell elképzelni, hogy ő az ágyon feküdt, a háta mögött párnák voltak, előtte pedig egy dohányzóasztal. Mindig így szeretett dolgozni, ám ez a fajta kényelem egy pillanatra sem ment a munka rovására, igazán ragyogó elme volt, és már-már inkább költészet volt, ami csinált. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerhettem és a barátja lehettem – zárta az énekes.

Szenes Andrea az édesapjával, Ivánnal. 100 éves lenne a legendás dalszerző / Ringier-archívum

BLIKK DOSSZIÉ

Szenes Iván