Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára emlékeznek a keresztények

Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására emlékeznek a keresztények.

2024. március 28., 16:50

Szerző:

„Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma” - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott közleményében. Nagycsütörtök délelőtt a püspöki székhelyeken krizmaszentelési misét mutatnak be a főpásztorok az egyházmegye papságával koncelebrálva. Ekkor szentelik meg az olajokat, amelyeket a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. A papság a mise keretében megújítja szenteléskor tett fogadalmait.

Nagycsütörtök este a templomokban felidézik az utolsó vacsorát

Jézus elárultatását és elfogatását. Az utolsó vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának ünnepe. A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A pap fehér miseruhát visel, az oltárt virág díszíti.
    A Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak és csak nagyszombat este szólalnak meg újra. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok ilyenkor –- a hagyomány szerint – Rómába mennek, és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei – írták.

Az esti liturgia része a lábmosás szertartása, Jézus példájára emlékezve a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A szentmise végén megtörténik az oltárfosztás, a díszeket és a terítőt eltávolítják az oltárról. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik Jézus elfogatásának és elhurcolásának jelképeként.  A mise csendben, áldásosztás nélkül fejeződik be.

A Húsvét „ a jó győzelme a rossz felett”

Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént. A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztút-járást is tartanak – írja a Magyar Katolikus Egyház

(Kiemelt képünkön : Az utolsó vacsora (olasz Il Cenacolo) az itáliai reneszánsz művészet kiemelkedő alkotása, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának falfestménye, Leonardo da Vinci 1498-ra elkészült műve, amely a Jézus keresztre feszítését megelőző utolsó vacsora újszövetségi eseményét eleveníti fel. Fotó: Wikipédia)