A gyorsítósáv használata nem olyan egyszerű feladat, mint elsőre látszik, hiszen a távolból közeledő autó sebességének felmérése még akkor is nehéz, ha az út szélén állunk és úgy próbáljuk. Autóban ülve a feladat még nehezebb, hiszen a figyelem egy részét eleve leköti az autó kezelése, ráadásul a közeledő tárgy sebességét a tükörben kell felmérni, ami nem csak tükröz, de torzít is. Sokan emiatt törekszenek a legkisebb ellenállás felé: nem gyorsítanak, csak elgurulnak a sáv végéig, majd ha támad egy biztonságosnak vélt lyuk, besorolnak. 

A baj az, hogy ez nem a biztonságos megoldás, sőt: a sávban szerencsétlenül gyorsítani próbáló autó könnyen lesz egy hátulról gyorsabban érkező autóval egy ráfutásos baleset áldozata. A megoldás tehát az, hogy a gyorsító sávban a lehető leghamarabb el kell érni a forgalom tempóját, majd biztonságosan besorolni. Persze sokaknak már maga a gyorsítás is probléma, hiszen még él a beidegződés, hogy árt az autónak, ha forgatjuk a motort.

Ha motorolaj minősége és mennyisége rendben van, ez nem okozhat problémát, igenis merjük kiforgatni kettes és hármas fokozatban az autót, hiszen így tudunk a leghamarabb megfelelő tempóra gyorsítani. Sokan ezzel szemben 50-es tempóról, negyedikben próbálnak megfelelő sebességet elérni, ami persze nem megy, az autó kellemetlenül rángatva, épp csak gyorsul. 

Persze az sem jó, ha túl határozottak vagyunk, sokan, például autópályán a gyorsítósáv után egy mozdulattal a belső sávba ugranak, ami szintén veszélyes lehet. A lényeg itt is az, hogy ez egy társasjáték, akármilyen manőverbe is kezdünk, mindig gondoljunk arra, mit reagál majd a másik. A gyorsítósáv tehát egyszerűnek látszó, mégsem magától értetődő forgalmi helyzet, a használata csak a rutin megszerzésével fog biztonságosan működni.