Félelmetes morajlással kezdődött a Budapest melletti földrengés

Ez volt a 20. század legsúlyosabb hazai földrengése

1956 első napjaiban megélénkült a szeizmikus tevékenység Budapest környékén. A fővárosi szeizmológiai obszervatórium műszerei január 12. előtt összesen 31 kisebb rengést detektáltak, amelyek Budán, illetve a pest megyei Monor és Gomba térségében pattantak ki. Noha a földrengéseket sem akkor, sem pedig ma nem lehet előre jelezni, a hirtelen megugrott szeizmikus aktivitás egyértelműen arra utalt, hogy valami készülődik odalent, a föld mélyén.

Noha a 20. században volt már magyarországi viszonylatban komoly szeizmikus esemény, az 1911-es kecskeméti, illetve az 1925-ös egri földrengés, de ami a pusztítás mértékét illeti, a dunaharaszti rengés lett a század legsúlyosabb hazai szeizmikus katasztrófája.

majd elkezdett rázkódni a talaj. A rengést a budapesti, a kalocsai, a kecskeméti és a szegedi szeizmológiai állomások egyaránt észlelték, sőt, még a bécsi, és az ógyallai obszervatóriumokban is detektálták a lökéshullámokat.

E mérések alapján pontosan kiszámíthatóvá vált a rengés ereje, amely a Richter-skála szerint elérte az 5,6 magnitúdót. ( A Richter-skála a földrengés erősségének a műszeres megfigyeléseken alapuló mérőszámát adja meg; a magnitúdó a rengés fészkében felszabaduló energia logaritmusával arányos érték.) Az 5,6-os erősségű rengés

amelyek azon felül, hogy jól érzékelhetők, a gyengébb épületekben súlyos károkat okozhatnak.

Megrepedt a föld a rengés nyomán

Az első lökéshullám hatalmas pánikot okozott a pest megyei településen. Dunaharaszti akkori 3500 épületéből 3144 lakóház sérült meg, amelyek közül több is beomlott. A rengés miatt a szomszédos községben,

és szintén több lakóházban keletkeztek súlyos károk, két ember pedig életét vesztette.

A taksonyi temetőben 50-60 sírkő dőlt ki, és szinte nem akadt olyan ház a községben, amelynek ne omlott volna le, vagy sérült volna meg a kéménye. A rengés következményeként 38 sérültet kellett ellátni, közülük néhányat igen súlyos sérülésekkel.

A dunaharaszti földmozgás Soroksáron szintén kisebb károkat okozott, és a rengést a fővárosban is jól lehetett érezni. Ezeket a földlökéseket még több tucat kisebb energiájú és többnyire már csak műszerekkel észlelhető utórengés követte. A mérések szerint a dunaharaszti földrengés epicentruma a Bugyi magasrögtől északra, az Alsónémedi süllyedék, valamint a Vörösvári-árok metszésvonalában lehetett.

e triász korú dolomittömeg a budai Duna-parton a Gellért-hegy képében emelkedik a felszín fölé. Noha az 1911-es kecskeméti földrengés szintén 5,6-os magnitúdójú volt, de a halálos áldozatokat követelő dunaharaszti szeizmikus eseménynek jóval súlyosabbak lettek a következményei.

A történelmi idők eddigi legerősebb magyarországi szeizmikus eseménye az 1763. június 28-án kipattant komáromi földrengés volt. A Richter-skála szerint 6,2-6,3-as magnitúdójúra becsült rengés következtében Komárom belvárosa romba dőlt, és 63 ember vesztette életét a természeti katasztrófában.

A rengés komoly károkat okozott Győrben, de emiatt vált rommá a zsámbéki 13. századi premontrei apátsági bazilika is.

Magyarország szezmikusan kevéssé aktív területnek számít

Magyarország szeizmikusan a kevéssé aktív területek közé tartozik; a Kárpát-medence az adriai mikrolemez és a Kelet-európai tábla határán fekszik.

Amíg a mediterrán medence a Föld szeizmikusan egyik legaktívabb vidékének számít, addig a Kelet-európai tábla gyakorlatilag földrengésmentes; az ezek határán fekvő Pannon vagy Kárpát-medencét pedig mérsékelt szeizmikus aktivitás jellemzi.

A Kárpát-medence szeizmikusan aktívabb területei az Alpok, a Kárpátok, és a Dinári-hegység határterületeihez, az úgynevezett alpi-dinári orogén zónához kapcsolódnak, ehhez képest Magyarország területén mérsékelt a szeizmicizmus. Az ország néhány pontját, így például Eger környékét vagy a Bakonyt, illetve Mór, Jászberény, Kecskemét és Dunaharaszti térségét a hazai átlaghoz képest azonban nagyobb szeizmikus aktivitás jellemzi.

A Kárpát-medence kialakulására vezethető vissza az az érdekes jelenség, hogy itt sokkal vékonyabb a földkéreg más területekhez képest. Ennek tudható be,

amelyek a földkéreg felső, legfeljebb 20 km mély tartományában, de a mérések szerint leginkább 6 és 15 kilométeres mélységben pattannak ki. Az alacsony szeizmicitás ugyanakkor nem zárja ki az időnként erős rengések lehetőségét sem, amire szemléletes példát szolgáltat az 1763-as komáromi nagy földrengés.