Lopeteguit sokan féltették a Real kispadjától, de a korábbi spanyol szövetségi kapitány hamar bebizonyította, hogy nem az epizódszerep kedvéért szerződött Madridba – ahol az első 100 napban ő uralkodott, méghozzá vasököllel.
Miközben a fél világ Ronaldóért és Zidane-ért sírt, Lopetegui kockázatos döntések sorát meghozva próbálta nyomatékosítani: ez az ő csapata. A nyáron összesen 140 millió euróért igazolt Odriozolát, Courtois-t, Marianót és Vincíciust hetekig jegelte (a 18 éves brazil csodagyereket egészen a Castilláig száműzte a harmadosztályba), az oroszországi világbajnokság legjobb játékosának választott Modricra csak csereként számított, miközben megpróbálta beépíteni a Zidane-korszakban látványosan mellőzött Ceballost. A leggyakoribb kérdésre, azaz, hogy miként fogja tudni pótolni Ronaldót és az ő szezononkénti 50 gólját, az volt a válasza, hogy egyének helyett csapatban kezdett gondolkodni: szeptember 22-ig hat különböző játékos talált be. A csapatjátékba nem nyúlt bele, de a Real láthatóan sokkal dominánsabb szerepet tölt be a mérkőzéseken az előző évekhez képest (több passz, több lövés, több labdabirtoklás). A Roma ellen 3–0-ra megnyert Bajnokok Ligája-találkozó után Sid Lowe, az egyik legelismertebb spanyol újságíró tudósításában azt írta, hogy ez a Real akár még jobb is lehet annál, amelyik sorozatban háromszor ért fel Európa csúcsára.
Az eredmények pedig Lopeteguit igazolták. Az Atlético Madriddal szemben elveszített Európai Szuperkupa után a Real sebességi fokozatot váltott, és elsöpört mindenkit, aki az útjába került.
A Real eredményei augusztus 19. és szeptember 22. között
Real–Getafe 2–0 (bajnoki)
Girona–Real 1–4 (bajnoki)
Real–Leganés 4–1 (bajnoki)
Bilbao–Real 1–1 (bajnoki)
Real–Roma 3–0 (BL)
Real–Espanyol 1–0 (bajnoki)
Szeptember 26-án a madridiak egy sima hármast kaptak Sevillában, ami lehetett volna több is. A városi rivális Atlético ellen a visszavágási vágy sem vezetett eredményre a Bernabéuban, a 0–0-s eredménynek még inkább ők örülhettek (Griezmann és Costa is kihagyott egy-egy ziccert). A CSZKA Moszkva otthonában Kroos hibájából kaptak ki 1–0-ra, de 26 lövésük és három kapufájuk volt a 90 perc alatt – az xG-tábla szerint, amely nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri, is nekik kellett volna nyerniük. Ez megbocsátható, a Rubin Kazany is nyert már a Camp Nouban.
Már a három lőtt gól nélküli mérkőzés is olyan mélypont volt, amilyenhez hasonlót 2007-ben produkáltak legutóbb, de szombat délután a Deportivo Alavés kapuját sem sikerült bevenni. Jelenleg 6 óra 49 percen áll az az óra, amely azt számolja, hogy mióta nem lőtt gólt a csapat.
„Addig nincs baj, amíg a helyzeteink megvannak" – mondta Nacho a CSZKA-tól elszenvedett vereség után és Lopetegui is hasonlóan nyilatkozott. A vészharangot még kár lenne megkongatni, Lopetegui kirúgásáról beszélni pláne, tekintve, hogy a Realnak tavaly is volt egy rossz sorozata, de tény, hogy az első 11 tétmérkőzésén még az a Rafa Benítez is sokkal jobb eredményeket ért el, akit aztán a szezon felénél páros lábbal rúgott ki Florentino Pérez elnök.
A Marca és a Mundo Deportivo krízisről ír, a Sport összeomlásról, az AS arról, hogy eddig csak rossz volt a Real, de most már szörnyű. Ebből a káoszból kellene kirángatnia a csapatot Lopeteguinek, akinek gyakorlatilag semmilyen klubedzői múltja nincs. Zidane nem volt egy nagy taktikai guru, de futballistaként a legmagasabb szinten játszott, tudta hogyan kell menedzselni az öltözőt és szót érteni a legnagyobb egókkal. Ilyen téren Lopetegui tapasztalatlannak számít, mindenesetre a játékosok egyelőre kiállnak mellette. A csapatkapitány Ramos azt nyilatkozta, hogy őrültség lenne most edzőt váltani, legutóbb pedig Kroos emlékeztetett mindenkit a közösségi oldalán, hogy az elmúlt három szezonban is voltak nehéz pillanataik bőven.
A Real botladozása azonban messze túlmutat Lopeteguin, amit csak megerősít, hogy a Barcelona sem tudott bajnokit nyerni majdnem egy hónapja. Az idényt felvezető írásunkat azzal kezdtük, hogy az utóbbi évek legizgalmasabb szezonja következhet Spanyolországban. Nem fogjuk dicsérni magunkat, de
nyolc forduló után a Sevilla vezeti a bajnokságot, az Alavésnek és a Espanyolnak ugyanannyi pontja van, mint a Realnak, az újonc Valladolid pedig mindössze egy győzelemre van a Barcelonától és az Atléticótól.
A madridiak négymeccses nyeretlenségi sorozata többről szól annál, hogy most épp nincsenek formában. Sevillában a legutóbbi öt alkalommal kikaptak, az Atléticót hat éve nem győzték le bajnokin a Bernabéuban, amióta pedig Abelardo irányítja az Alavést (december), csak a Barcelona, a Real és az Atlético szerzett több pontot a baszkoknál.
A három találkozón egyébként a Real 50-szer lőtt kapura.
Még csak nyolc forduló ment le, de már nincs egyetlen veretlen csapat sem a ligában. Ahogy nyeretlen sincs. Az első és a 12. helyezett között mindössze hat pont a különbség, miközben Angliában például 12. A top 3 (Sevilla, Barcelona, Atlético) összesen 26 pontot veszített eddig, Angliában az élen álló hármas csak 12-t. Exponenciálisan számolva, Spanyolországban idén elég lehet 76 pontot gyűjteni a bajnoki címhez – ilyen kevés ponttal legutóbb a 2006/2007-es szezonban győztek. Az azóta eltelt tíz évben 87, 99, 96, 100, 100, 90, 94, 91, 93 és 93 pont kellett ahhoz, hogy valaki a tabella tetején végezzen.
A topligák első három helyezettje
Anglia: 1. Manchester City 20p, 2. Liverpool 20p, 3. Chelsea 20pMindezt persze könnyű elintézni azzal, hogy a Barcelona és a Real gyengélkedik. A (spanyol) média ezt tolja le mindenki torkán: a négy legnagyobb spanyol sportújság másról sem szól, csak erről a két csapatról. A helyzet ennél azért összetettebb. Hosszú évek kellettek hozzá, de a fizetésképtelenség teljesen eltűnt a spanyol futball két legmagasabb osztályából:
a felhalmozott 600 millió eurós adósságot öt év alatt 50-re redukálták.
A tévés pénzek elosztása évről évre racionálisabb (persze még így is óriási a Barcelona és a Real fölénye, de ez a fogyasztók miatt van így). A klubok bevételei folyamatosan gyarapodnak, egyre kisebb a szakadék a nagy- és a kiscsapatok között: idény nyáron 900 millió eurót költöttek a klubok, de ebből csak 265-öt a Barcelona és a Real (tehát kb. a 30 százalékát). A nettó nyereség 100 millió lett, ami nem sok, de ahhoz bőven elég, hogy ezek a csapatok rövid távon fenntartsák magukat – a következő nyáron úgyis jön egy Premier League-klub, amely kifizet egy zsáknyi pénzt valamelyik játékosért (a Levante például 28 millióért passzolta el a kolumbiai Lermát a Bournemouth-nak).
„A spanyol bajnokság soha nem volt ennyire kiegyenlített" – mondta az utolsó előtti helyen álló Rayo Vallecano vezetőedzője, Míchel. A reális forgatókönyv az, hogy a Barcelona, a Real és az Atlético tudásbeli különbsége idővel kijön, és a szezon végén egymás között döntik el a bajnoki cím sorsát. Az optimizmus és az eddig látottak viszont azt mondatják, hogy idén végre tényleg összejöhet egy olyan izgalmas és kiegyenlített szezon, amilyen 11 éve nem volt Spanyolországban.