Az Intel még idén áprilisban jelentette be, hogy kivégzik modem üzletágukat, amelynek maradéka az Apple tulajdonába kerül, illetve most már került, mivel az akvizíció nemrég le is zárult. A Santa Clara-i óriáscég azonban egy utolsó meglepetéssel készült, és tettek róla, hogy a bíróságok megismerjék az álláspontjukat, amiben a Qualcomm versenyellenes praktikáit mutatják be.
Mint ismeretes, az alapprobléma az, hogy a Qualcomm a szabadalmait, illetve a termékeit összekapcsolja a partnerekkel kötött szerződésekben. Ezt a gyakorlatot már számos országban vizsgálták, több helyen elmarasztaló ítélet is született a cégre nézve, méghozzá komoly bírságokkal, és az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi és versenyhatóságaként működő Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) is aktívan figyeli a helyzetet. A lényegi gond itt az, hogy az adott partner nem képes csak magát a technológiát licencelni, ahhoz ugyanis amolyan csomagban járnak a Qualcomm fejlesztései, de fordított esetben is csak kéz a kézben kérhető a konstrukció. Ezt a legtöbben NLNC névvel illetik, ami a "no license, no chips" rövidítése, vagyis ha valaki csak a technológiát, vagy csak a hardvert akarja, akkor a Qualcomm nem szolgálja ki.
Nagyon leegyszerűsítve egy árukapcsolásról van szó, amit tényleg jól kitalált a Qualcomm, ugyanis alapvető érvként fel szokták hozni azt, hogy ezekkel a szerződésekkel a felhasználó csak jól jár, elvégre a partnerek rendkívül olcsón juthatnak hozzá a modemeikhez. Ugyanakkor a konkurenseknek ez igen hátrányos, mivel ha az adott OEM aláírt egy ilyen szerződést (ami szükséges, elvégre másképp nincsen hardver), akkor más gyártó modeme után is licencdíjat fizet, de erre vonatkozóan a Qualcomm olyan magas díjazást szab meg, amennyi a saját modemük ára, vagyis ezen a ponton rendkívül komoly versenyellenes magatartás merülhet fel. Ezzel gyakorlatilag a Qualcomm árazópisztolyt tart az OEM-ek homlokához, és arra kényszerítik őket, hogy csak tőlük rendeljenek modemet, mert az árát akkor is kifizetik, ha mástól kérik a rendszert.
Koncepció szintjén nem sokban különbözik ez attól, amit az Intel alkalmazott az AMD ellen az előző évtizedben. A Santa Clara-i óriáscég ott is azzal érvelt, hogy a felhasználó jár jól ezekkel a szerződésekkel, hiszen olcsóbban jutnak hozzá az OEM-ek a processzorhoz, de közben ugyanúgy ott volt az árazópisztoly a partnerek homlokán, ami elriasztotta őket attól, hogy a meghatározott mennyiségnél több AMD processzort vásároljanak, vagy akár ingyen elfogadjanak; felhozható itt példaként az egyik OEM híres esete, amikor egymillió ingyen felkínált AMD processzorból csak 160 ezret kértek.
Azért lényeges különbség, hogy amíg az Intel és az AMD meg tudott egyezni egymással, addig a Qualcommnak csak sikerült elvinnie addig a versenyellenes koncepcióját, hogy az Intel végül teljesen bedobta a törülközőt. Egyszerűen nincs értelme hardvert fejleszteni egy olyan piacra, ahol a potenciális partnerek az Intel modemének a beépítése után, még legalább annyi pénzt kifizetnek a Qualcomm részére, amennyiért tőlük is rendelhettek volna egy hasonló képességű modemet.
