A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC nyilvánosságra hozta a 2018-as, globális adatokat összefoglaló jelentését – erről a dalszerzo.hu oldalon Rónai András készített rövid tartalmi összefoglalót. A summázat szerint az összes beszedett jogdíj mértéke tovább emelkedett, vagyis újabb rekordot döntött: 9,65 milliárd euró volt. Ez az előző évihez képest 0,9%-os emelkedés, azonban ezt a számot nagyban befolyásolja az euró árfolyamának erőssége – ha ennek hatását nem számítjuk, akkor már 4,4%-os növekedést kapunk – szól az ismerttő.
Ami különösen fontos: az emelkedés fő hajtóereje a digitális felhasználások után beszedett jogdíjak emelkedése: ezek az 2017-es összeghez képest 29%-kal nőttek – ugyanakkor még mindig csak az összes beszedett jogdíj 17%-át teszik ki. A két legfontosabb területet, ahonnan a jogdíjak származnak, továbbra is a televíziós és rádiós felhasználások, illetve az élő- és háttérzene jelentik. Ezek közül az előbbi (tv-rádió) 2,4%-kal csökkent egy év alatt, utóbbi 0,5%-kal nőtt. Öt éves távlatra visszatekintve már jól látszik az, amit a CISAC jelentése “a bevételi források növekvő fragmentálódásának” nevez, hiszen ez idő alatt a digitális jogdíjak majdnem megháromszorozódtak.
A jelentés bevezetőjében a CISAC elnöke, Jean-Michel Jarre azt írja: „a digitális világ jelenti a jövőt, és az alkotók ebből származó jövedelmei gyorsan nőnek. Ám ennek a világnak megvan a maga sötét oldala” – ugyanakkor az Európai Unió által elfogadott szerzői jogi irányelv “világítótoronyként hozott fényt az éjszakába”. Az Európai Parlament – többek között a jogkezelők erőteljes lobbizása nyomán hozott – döntése azonban nem jelenti azt, hogy az alkotók hátradőlhetnek. Ahogy a jelentés fogalmaz: „ha 2019 az irányelv elfogadásának éve volt, akkor 2020 a tagállamok jogrendszerébe való helyes implementálása melletti kampány éve lesz”, továbbá az európai példa által megerősített lobbizásé a világ más részein.
Egy újabb fontos tényező a területen az „adatrobbanás”: pl. a brit közös jogkezelő 2017-ben 6,6 billió digitális zenelejátszás adatait dolgozta fel, ez 2018-ban 11,2 billióra nőtt. A francia jogkezelő is hasonló nagyságrenddel dolgozik. Ilyen mennyiségű adat megbízható, átlátható, gyors feldolgozása komoly befektetést igényel a közös jogkezelők részéről. Ráadásul olyan rendszereket építettek ki, amelyek a kis összegű kifizetéseket a korábbiaknál jobban tudják kezelni, vagyis a „hosszú farok” végén található szerzőkhöz sokkal inkább eljutnak a jogdíjak.
Európában 34,9%-kal nőtt a digitális jogdíjak összege, ugyanakkor a világátlaghoz képest még mindig alacsonyabb ezek részesedése az összes jogdíjból (13,3%), ami a jelentés szerint igazolja, hogy a „felhasználó tartalmakra építő digitális platformok jelentősen értékén alul kezelik” a zenét és más jogvédett repertoárokat. Ugyanakkor Észak-Európában már meghaladja a digitáls szektorból érkező jogdíj az élő- és háttérzeneit.
A CISAC jelentése tavaly külön foglalkozott Magyarországgal, idén Lengyelország, valamint a teljes régió, vagyis Közép-Kelet-Európa a téma. Utóbbival kapcsolatban a jelentés kiemeli, hogy több közös jogkezelő is “kedvezőtlen szerzői jogi környezetben” kénytelen dolgozni, illetve gondot okoz a régióban az is, hogy a digitális növekedés fő hajtóereje, az előfizetés itt csak szerény mértékben emelkedik. Ezzel együtt a régió 2018-ban 3%-os növekedést tudott elérni. A magánmásolási díj globálisan a jogdíjak 3,8%-át teszi ki, a régióban viszont ennek több mint háromszorosa, 12,6%. 2018-ban Magyarország mellett Oroszország és Csehország jogkezelői tudtak növekedést elérni ezen a területen.
