Pár éve az IT café oldalán is rendszeresen cikkeztünk arról, hogy a ritkaföldfémek piacán krízis állt elő, ugyanis a kínai, szinte teljes monopólium nem várt konfliktusokhoz vezetett. Ennek oka röviden az, hogy ezek a valóban ritka ásvány anyagok nélkülözhetetlenek a legmodernebb digitális eszközök előállításához – nagyon kevés kell belőlük, de nélkülük nem megy. És mivel kibányászásukra a nyugati világban alig tettek erőfeszítéseket, a környezet- és munkavédelmi előírásokra nem sokat fordító, olcsón termelő kínai cégek gyakorlatilag letarolták a piacot.
A konfliktus oka, hogy ebben a helyzetben Kína diktálhat, ugyanakkor az anyagokat igénylő nyugati gyártók más, gazdasági és politikai eszközökkel rendelkeznek ellenállásképp. Azt is megírtuk, hogy e kiszolgáltatott helyzet felismerése után a nyugati országok gőzerővel kezdtek bele saját telepeik gazdaságos kihasználásának kialakításába, hogy enyhítsenek a függőségen – ám ez évekig, akár évtizedekig eltarthat, és akkor is bizonyosan sokkal drágább lesz a kitermelés, mint Kínában.
És itt nem akármilyen monopóliumról beszélünk. A Reuters tudósítása feleleveníti a rég ismert számokat: globálisan a ritkaföldfémek 85 százalékát szállítja Kína a világ más gyártóinak, és pl. az USA digitális iparának e szükségletét 80 százalékban ők adják. Vagyis nem kispályás játékról van szó.
Az kétségtelen, hogy Kína kihasználja a monopolhelyzetet, évek óta jelentős mértékben emelkednek e ritka ásványok árai – de az is kétségtelen, hogy a gazdasági globalizmus folytán magát a kínai gazdaságot is súlyos kár érné egy embargóval vagy korlátozással.
Szerkesztőségi beszélgetéseink alapján azt tudjuk mondani: fogalmunk sincs. Lehet, hogy a politikai érdekek lesznek erősebbek, de lehet, hogy a gazdaságiak, és akkor kompromisszum születik.
