Létrejött az informatikai KLIK, a Digitális Kormányzati Ügynökség

A centralizáció tökéletesnek tűnik, és a megadott jogszabályi feltételek lehetőséget adnak arra is, hogy egy végtelen bürokráciadzsungel épüljön fel.

A legújabb központosítási hullám egyik fontos lépése volt december közepén, hogy a kormány 2019. január elsejétől közvetlen irányítás alá vonta a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsot – NHIT – („Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az NHIT szervezetére, feladataira és működésére vonatkozó szabályokat rendeletben határozza meg”), mely szervezet a rendelet szövege szerint „a Kormány informatikai és hírközlési ügyekben javaslattevő, véleményező, valamint tanácsadó testülete”.

E döntés most tovább bővült, vagyis a kormány élt az említett törvényben megkapott felhatalmazásával, ugyanis a december 27-i Magyar Közlönyben megjelent egy rendelet, mely a célját illetően a közbeszerzési rendet határozza meg, és több ponton is tartalmaz fontos változásokat (A Kormány 301/2018. (XII. 27.) Korm. rendelete a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsról, valamint a Digitális Kormányzati Ügynökség Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a kormányzati informatikai beszerzések központosított közbeszerzési rendszeréről).

Ahogy a címből is látszik, a legfontosabbnak egy új hivatal, a Digitális Kormányzati Ügynökség felállítása tűnik, mely változás a kormány fennhatósága alá tartozó állami szervezetek informatikai közbeszerzési gyakorlatát érinti közvetlenül.

Klikesedés

A rendelet alapmeghatározása szerint: „A Digitális Kormányzati Ügynökség a kormányzati informatikai beszerzések központosításával és az egyes informatikai beruházások szükségességéről szóló döntés központosításával kapcsolatos – e rendeletben meghatározott – állami feladatokat közfeladatként látja el.” A részletezés szerint az e-közigazgatási és informatikai fejlesztések egységesítéséért felelős miniszter a csúcsvezető, aki az ügynökség szervezetén keresztül, az NHIT tanácsai alapján koordinálja a fejlesztéseket és a beszerzéseket.

A fejlesztések és beszerzések irányánál, a lehetséges ajánlatok elfogadásánál a miniszter az első számú döntéshozó, de praktikusan az ügynökség adja meg azokat a minősítéseket, melyek alapján a szervezetek választhatnak – de a minőségbiztosítás is a miniszter és az ügynökség feladata. A már szokásos kivétel itt is megtalálható a 6. paragrafus 3. bekezdésében: „A Kormány egyedi döntésével mentesítést adhat az e rendeletben foglalt eljárási szabályok alkalmazása alól, különös tekintettel a védelmi és biztonsági tárgyú informatikai beszerzések esetére.”

Az érintett szervezeteknek kötelező az ügynökség portálján regisztrálni, és szigorú határidőkhöz kötötten jelezniük informatikai fejlesztési, beszerzési igényeiket elbírálásra.

Az igen részletes 8-10. paragrafusok feltételei alapján egy-egy igénylés elbírálása, az egyeztetés minimum heteket vehet igénybe, tekintve, hogy az ügynökség simán visszadobhatja a kérelmet hiányosság vagy formai hiba alapján. (A 9. paragrafus, mely alapján az éves tervekhez viszonyítva vizsgálnak mondjuk egy PC-beszerzést, illetve mely az igénylés jogosságának elbírálását egy adminisztratív szervezet kezébe teszi, erősen emlékeztet a tervgazdálkodás idején kialakult gyakorlatra.)

Az is problémásnak tűnik, hogy – bár tökéletes a központosítás – az ügynökség, az NHIT és a miniszter felelősségi Bermuda-háromszöge „pingpongozhat” egyes igények elbírálásánál, ez akár hónapos átfutási időket is jelenthet.

Az érintett szervezetek kötelesek – akár eredményes volt a beszerzés, akár nem – a rendeletben meghatározott közbeszerzési díjat megfizetni az ügynökség számára.

Emellett az ügynökség egy újabb fontos mentességet is kapott (gyakorlatilag mentesülnek a kontroll alól): „A Digitális Kormányzati Ügynökség által – hazai forrás terhére – megkötött keretmegállapodások terhére igénybe vett beszerzések esetében a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről szóló 320/2015. (X. 30.) Korm. rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni.”

Azóta történt

Előzmények