Nem tiltották be Franciaországban a mobilokat az iskolákban

A hétfőn elfogadott törvény általános szabályozási keretet ad az iskolai mobilhasználatra, lehet tiltani is, de nem kötelező.

Habár a magyar médiában az MTI hírére alapozva ma leginkább az jelent meg, hogy „Betiltották a mobiltelefon használatát a francia iskolákban” – valójában erről csak korlátozottan beszélhetünk.

Az új rendelkezés hátterében az áll, hogy a jelenlegi elnök, Emmanuel Macron csapata a választási kampányban gyümölcsözőnek ítélte, hogy megígérik: szigorítják a mobil eszközök használatának feltételeit az iskolákban. Ezt az ígéretet be is tartották, hónapok óta folyt a jogalkotás, a vita szövegről, és végül utolsó lépcsőként hétfőn a parlament alsóháza is áldását adta rá.

Az új törvény azonban kétarcú, lehet úgy is olvasni, hogy nem „tiltó” szabályozás, hanem felvázolja azokat a lehetőségeket és kereteket, melyeket az oktatási intézmények alkalmazhatnak, igénybe vehetnek – de a döntés mindenképp az iskoláké.

Az alapkoncepció az, hogy a mobil eszközök – okostelefon, tablet, laptop – helyét megtalálják az oktatásban, e feladat felelősei a tanárok és az iskolai adminisztráció: vagyis a szabályozás alapja épp az, hogy pedagógiai célokból, illetve a fogyatékossággal élő diákok számára engedélyezik az iskolai felhasználást. Épp azt akarják elkerülni, hogy ezeket az eszközöket érzelmi alapon, indokolatlanul tiltsák ki az oktatási intézményekből.

Ugyanakkor kissé paradox módon az is alap, hogy létezik a teljes tiltást előíró szabály, mely azt mondja ki, hogy a pedagógiai használaton kívül alapvetően a tiltás az alapállapot a három évestől a 15 évesig tartó korosztályban az iskolákban.

De.

Az intézmények maguk határozzák meg, hogy ezt milyen mértékben alkalmazzák: az oktatáson kívül teljes mértékben kitiltják-e a mobil eszközöket, vagy meghatározzák, hogy mikor és hol tilos őket használni (pl. iskolai szünetekben, ebédlőben stb.), milyen kivételeket milyen módon írnak elő - ésatöbbi. Ebbe a folyamatba – Franciaországban – természetesen a szülők is beleszólhatnak, a törvényalkotók azt várják, hogy kialakul egy közös álláspont az intézményekben, és mindenhol ésszerű döntés születik: az eszközök megtalálják a helyüket az oktatásban, ugyanakkor a ma gyakran tapasztalható fanatikus, függő használatot sikerül valamelyest visszaszorítani. De a döntés joga mindig az adott intézményé.

A szeptemberi bevezetés is téves információ, mivel idén az iskoláknak már nincs lehetőségük szabályváltoztatásra: hiába hatályos a törvény, azt csak jövőre lehet implementálni.

Előzmények