Eddig nem látott videóinterjút publikáltak Vekerdy Tamással

A nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamással közölt egy korábbi, eddig nem publikált interjút a Magyar Hang. Az író, pszichológus beszélt a magyar oktatás hibáiról, hogy hol romlott el a rendszer, a gyermeknevelésről és a mesék fontosságáról. 

Vekerdy szerint a jelenlegi társadalomban „bámulatos a nemtudás”, akár ha a világháborúkat tekintjük is. Arról beszélt, hogy nincs kontinuitás: a gyerekek nem tudják, hogy mi volt a szüleikkel, azt meg végképp nem, hogy a nagyszüleik hogyan éltek. Szerinte ma már nincs családi legendárium, és a folyamatos rohanás miatt nem tudjuk megosztani egymással, hogy mi mikor és hogyan volt. 

Túl sok az anyag, az iskola pocsék

– mondta. 

Szerinte a túl sok információ dezorientál, és kiöli a kíváncsiságot a diákokból. Felemlegette a gyakran hallható népi anekdotát, miszerint a 85 éves bácsi többet tud a frissen végzett diáknál. A pszichológus szerint ez azért van, mert az idős ember jóval kevesebbet tanult. Kevés, de jól rendezett információt kapott, ami szerinte jobban orientál és fenntartja a kíváncsiságot. 

A magyar iskolarendszer romlását egészen a XX. század derekára, az I. világháború utánra vezeti vissza. Vekerdy szerint az iskola akkor ment tönkre, amikor megérintették az ideológiák. 

Az oktatás hiányosságai kapcsán felidézte Mérei Ferenc pszichológus gondolatát: ahol untatnak, onnan menekülj. Emiatt Mérei sok kritikát kapott, arra hivatkozva, hogy az élet része a monotóniatűrés, a feladattudat, de ő mégis kitartott az álláspontja mellett, mert az élet nem unalmas – mesélte Vekerdy Tamás. 

Öröm nélkül nincs hatékony tanulás – emelte ki Vekerdy.

Szerinte öröm és élmény kell ahhoz, hogy tudjunk tanulni, hogy belelássunk a világ dolgaiba. Arról is beszélt, hogy nevelés tulajdonképpen nincs, csupán együttélés a gyermekkel. Ami ideális esetben egy kongruens, azaz hiteles együttélés. Úgy gondolja, ez hat leginkább a gyerekekre. 

Egy tanárban sem az a fontos, hogy milyen anyagot ad le, és hogyan kéri vissza. Hanem az a fontos, hogy kicsoda, kivé vált addig a pillanatig, amikor belépett az osztályterembe. Ha nem ez a fontos, hanem a tananyag, akkor veszett fejsze nyele. Akkor semmi nem fog átmenni az értékekből.

Vekerdy végül a mesék fontosságáról is beszélt. Felteszi a kérdést: az nagyon mesei, ha győz a jó és alulmarad a gonosz, és a legkisebb királyfi, a leggyengébb az, aki diadalmaskodik? Szerinte ezek az elvek érvényesülnek a világban is. Példája szerint a XX. században is ez történt. Azt mondta, hogy minden meleg- és hidegháborút megnyertek az eleinte esendőnek, gyengének és zavartnak tűnő demokráciák, és mindig elbuktak az erősen központosított, kollektivista diktatúrák.