Egy mókás epizód 1980-ból
Néha van úgy, hogy az ember informálisan elbeszélget egy állami cég vezetőjével, kimondanak ezt-azt, itt van például ez az eset:
„A főigazgató konyakot tölt, koccintunk, kezemben a pohárral megkérdezem:
– Régóta dolgozik itt?
– Második éve. Az elődömet a szilveszteri katasztrófa után váltották le, mikor a szél felborított és összetört egy sor gépet itt Budaörsön, biztos hallott róla. Nekem nyugodt, jó helyem volt bent a minisztériumban, nem akartam idejönni, de a főnök agitált:
– Vállald csak el, mi ott állunk majd a hátad mögött.
– Épp ez a baj, jobb volna, ha inkább mellettem állnátok.
– Miért?
– Mert úgy nehezebben tudtok a seggembe rúgni. De hát ez már mindegy.”
Elnézést a főigazgatótól, sajnos beazonosítható, nem tudom, mit kapott őszinte kifakadásáért, az államgépezeten belüli döccenések anekdotikusra vett kritizálásáért. Amikor a szabadszájú mondatát eleresztette, 1980-at írtunk.
Pedig tudta, hogy ez nem csak konyakos csevej: az igazgató Moldova Györggyel beszélgetett, az idézet a mezőgazdasági gépek pilótáiról szóló – nem szamizdat, hanem állami kiadású – riportkönyvből van, az Égi szekér 11. oldaláról.