Puch László: Orbán nem ellenezte

Én már nem emlékszem semmire. Ha mindenre emlékeznék, már régen messze lennék.

Ezt a politikusi bölcsességet Puch László, az MSZP egykori legendás pártpénztárnoka osztotta meg a Spinoza Színház maroknyi érdeklődő közönségével kedd este. Pedig a szintén legendás egykori rádiós Rangos Katalin éppen hogy memóriagyakorlatot játszott az egykori politikussal, a Népszava tulajdonosával, aki legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy - szocialista pártállás ide vagy oda - eladta a meghatározó vidéki hetilapját a Szabad Földet, amely csakhamar a jobboldali médiaholdingban kötött ki.

Ráadásul a Népszava - hiába ellenzéki napilap és hiába Puch a tulajdonosa - tovább működik, és fele arányban állami hirdetésekből működik az ellenzékieket nem éppen tenyerén hordozó Orbán-rendszerben. Volt tehát mit tisztázni a rendelkezésre álló bő egy órában, és Puch László az említett "emlékezetkiesése" ellenére több esetben is közlékenyebbnek bizonyult, mint bármikor aktív politikusi korában.

A fenti emlékezetkiesős kifogást például akkor vezette elő, amikor Rangos rákérdezett a Népszava megvásárlásának körülményeire. Korábban erősen terjedt az a pletyka, a 444.hu aztán cikkbe is foglalta, hogy a Népszava finanszírozásáról Orbán Viktor személyesen állapodott meg Puch Lászlóval, amikor lerendelte/odarendelte magához a hatvanpusztai majorságba.

Puch városi legendának minősítette a sztorit, "hülyeség ellen nincs védelem". Hiszen miért is kellett volna, ráadásul külön egy Volkswagen Transporterrel, Hatvanpusztáig autóztatni őt? Puch azt mondta, hogy bár volt egyeztetés a Népszava finanszírozásáról, nem Orbánnal történt, hanem "nem politikai szereplőkkel".

Rangos folyamatos visszakérdezéséből az derült ki, hogy ügynökségek, nyilván reklámügynökségek vezetői világosították fel, hogy fog működni a hirdetések elosztása, de konkrétabban nem nevezte meg őket, hiszen nem emlékszik rá. Aztán "szerencsére így alakult, hogy van benne hirdetés" - mondta a Népszaváról később, amiből következtethetünk is arra, hogy Puch megértette az útmutatást.

Nem Orbán kérte, de nem ellenezte

Puch határozottan csóválta a fejét arra, hogy Orbán kérte volna, hogy vegye meg a Népszavát. Ugyanakkor hozzátette:

Ha a kormány ellenezte volna, akkor azt mondjuk, köszönöm, nem.

De Orbán nem ellenezte - ezért aztán Puch befektetett a Népszavába, és az állami hirdetések is megjelenhettek benne. Ugyanakkor Puch szerint volt olyan állami hirdetés, amit visszautasított a lap (konkrétan nem nevezte meg, melyiket).

De mit kellett mindezért adni cserébe? Orbán családjáról nem lehet írni a Népszavában? Puch erre egy hosszabb fejtegetést adott elő arról, hogy ilyen tiltás soha nem hangzott el, de amikor átvette a lapot, személyesen igazította el a szerkesztőséget a játékszabályokról. Puch a szerkesztőséggel közölte, milyen feltételekkel jelenhetnek meg a cikkek, működhet a lap:

• a lap kizárólag a valóság felé orientálódjon, ne próbáljon bikkfangos hírekkel népszerűséget szerezni
• a politikusok családtagjai addig vannak védve, ameddig nem nyúlnak közpénzhez (az Elios-üggyel ezért foglalkoztak is a Népszavában)
• a politikus családtagjának szexuális orientáltsága pedig nem lehet kérdés a lapban.

Szabad Föld: nem zsarolták

A Szabad Föld eladásáról is sok szó esett. A tranzakció azért volt első látásra érthetetlen, mert a Szabad Föld nyereséges termék, tehát Puch elvileg azt is megtehette volna, hogy megtartja és a hasznát a többi sajtótermékre fordítja. Puch szerint viszont ez nem teljesen igaz, ugyanis megvizsgálták a lap "életpályáját", és csak 2020 közepéig lett volna nyereséges.

Vételi ajánlatot kaptunk, nem zsaroló ajánlatot.

Arról pedig Puch nem tudott, hogy a jobboldali médiaalapítványba akarják rakni a lapot. Ha értesül erről, akkor - mint mondta - gondoskodik, hogy ne essen egymáshoz közeli időpontra a két történés, mert neki esze ágában nem volt a kormányközeli médiaalapítványt ezzel duzzasztani.

Simicska: nincs már jelentősége

A médiaügyi kérdések mellett persze csomó politikai téma is szóba került, vázlatosan felidézünk néhány érdekesebb választ. A 2000-es évek slágertémája volt például, van-e Puch–Simicska-paktum, vagyis megegyezés a szocialisták és a fideszesek között a források és javak elosztásáról. Később 70-30 százalékos megállapodásként terjedt a pletyka, vagyis hogy a szocialisták a megrendelések 70, míg az ellenzéki Fidesz a javak 30 százalékát kapja.

"Nincs 70-30, sajnos nincs" - ironizált Puch, hiszen ha lenne, akkor most nem lenne az MSZP ilyen gyatra gazdasági állapotban. Puch szerint a dolog azért terjedhetett, mert az MSZP-kormány számára annak idején "a cél nem az ellenzék megsemmisítése volt", és a piacon "nem voltak szereplők kizárva csak azért, mert nem a kormányfőt szerették".

Simicska Lajosról bővebben nem beszélt, de Puch egy tömör mondata felért ezer szóval: "nincs jelentősége, és annak sincs már jelentősége, hogy ismerem".

Nullszaldón vagyok, mondhatjuk

A pártpénztárnoki évekről kevés konkrétumot tudhattunk meg, ám Puch úgy élte meg, hogy minden ellenkező híresztelés és tévhit ellenére nem a pártból gazdagodott meg. Amikor 1998-ban pártpénztárnok lett, már akkor "jómódú nagypolgár" volt. És a következő tíz évben nem is lett gazdagabb.

Nem rendelkezem nagyobb források fölött, mint 98-ban, amikor beléptem. Nullszaldón vagyok, mondhatjuk.

Puch a Gyurcsány Ferenccel való szüntelen konfliktusai miatt végül 2008-ban adta fel a pártpénztárnoki posztot. Ebben a legfőbb szerepet szerinte a politikai szétesés okozta: "2008 körül eldőlt, hogy vége, nincs tovább". És mindennek az egyik legfőbb oka persze Gyurcsány: "Őszöd után, azt követő időszakban megroppant valami, amit nem tudtunk helyreállítani". Ezután 2010-ben még visszatért Lendvai Ildikó pártelnök kérésére a párt szervezetét rendezni, de Orbán kétharmadát nem sikerült megakadályozni.

Puch kitért arra a furcsaságra, hogy sok baloldali nem félt Orbán kétharmadától, a reformokat várta ettől. De az élet bebizonyította, hogy jogos lett volna tartani ettől. Orbán első kétharmadában szerepet játszott szerinte a gazdasági világválság és az MSZP-re sütött korrupciós bélyeg. A Hunvald-ügy és a Hagyó-ügy is még a szocialista időszakban indult, mert Puch szerint helytelenül "nem megvédtük a barátainkat, hanem odadobtuk az ellenségnek".

"Nem volt szolidaritás és határozott kiállás", és mindez kiegészítve Orbánék "aljas lejárató kampányával" ahhoz vezetett, hogy "mindenki elhitte, hogy korrupt társaság" az MSZP. Az akkori politikai vezetés (megint gyurcsányozás) úgy gondolta, "rendet kell csinálni, de a vége káosz lett". Ez tehát a Puch László-i megfejtése a korrupciós bélyegnek.

Puch Gyurcsányról azt is mondta a beszélgetésen, hogy a korábbi pártelnökökkel könnyebben együttműködött. "Feri sok mindent akart átalakítani, de nem a jó irányba alakította." És hogy akkor miért nem indult maga Puch soha pártelnöknek, ha ilyen jól tudja.

"Vannak dolgok, amelyeket az ember nem képzel el, elképzelni is rossz" - jött az újabb politikusi bölcsesség.

Puch ingerült lett a végén

A beszélgetés után mikrofont ragadott Gulyás Márton, a választások óta jobbára hallgató civil aktivista, aki Puch fejéhez vágta nyilvánosan, hogy "Puchnak egyetlen egyenes mondata sem volt, nem nyugtatott meg, hogy ne lenne a NER szerves része". Majd egy hosszas eszmefuttatásba kezdett, hogy Puch adhatna a pénzéből a "rabszolgatörvényes sztrájkalapba".

Puch először a beszélgetés folyamán kissé ingerült, lett, mert bár ő érzi a felelősségét, hogy Orbán kétharmadhoz jutott, és ide jutott az ország, de visszakérdezett Gulyástól: "te mit tettél, hogy ne így legyen? Azon kívül, hogy néha kiálltál és üvöltöztél?".

Majd Gulyás megjegyzésére, hogy nem lehet megúszni a szembenézést azzal, hogy az MSZP 2002-ben és 2006-ban is jóval több pénzt költött a kampányokra, mint jogszerű lett volna, Puch azzal vágott vissza, és ezzel meg is koronázta az egész beszélgetést: "ha nem költöttünk volna többet, akkor nem nyerünk, köszönöm szépen".

(Borítókép: Ajpek Orsi/Index)