A Fidesz ellenzékben megcsinálta azt a munkát, amit a baloldal soha

Orbán miniszterelnök úr egyszemélyes ötletéről van szó

– ezt nyilatkozta 2005 tavaszán Arnóth Sándor azóta elhunyt fideszes politikus a HVG-nek, amikor a lap újságírói arról kérdezték: kinek az ötlete volt a faluparlament létrehozása. Arnóth akkori elmondása szerint Orbán „nem kevés európai párhuzam megvizsgálása után” döntött úgy, hogy Hajdú-Biharban hirdeti meg a programot. A szervezéssel a hajdú-bihari születésű Arnóthot bízta meg, aki könyvtárazott, beszélgetett, kérdezett, és már úgy ült le Orbánnal beszélgetni a tervekről, hogy voltak elképzelései.

Ez 13 évvel ezelőtt történt, három évvel azután, hogy a polgári köröket már beizzította a Fidesz. Ekkor a Fidesz ellenzékben volt, és a 2002-es vereség után Orbánnak lépnie kellett. 2002-ben ugyanis a Fidesz nemcsak a parlamenti, de az önkormányzati választáson is alulmaradt: elbukott a falvak és a kisvárosok szavazói által megválasztott megyei önkormányzatok négyötödében, a megyei jogú városok háromnegyedében, de jelentős pozíciókat vesztett a kisebb városokban is. De Orbán nem adta fel. Elindultak a polgári körök, de míg azok inkább városokban jelentek meg, a 2005-ben elindított faluparlamenttel a legkisebb településekre fókuszált a párt.

Akkor is ugyanez volt a falvakban

A falvak akkor is hasonló problémákkal küzdöttek, mint most: kevés a fiatal, nincs munkahely. A faluparlamentek szervezésével a Fidesz konzultációt hirdetett, arra vállalkozott, hogy kapcsolatba lép az ott élőkkel, megismeri a problémáikat, és megkérdezi őket, hogy mit javasolnának a 2006-ban kormányra kerülőknek. Bár a szerveződést igyekeztek függetlennek beállítani, elég egyértelmű volt, hogy a Fidesz áll a háttérben, arról nem is beszélve, hogy az egész programot Orbán Viktor hirdette meg.

A faluparlament része volt annak a „nemzeti konzultációnak”, ami 2005 tavaszán a Nemzeti Konzultációs Testület létrehozásával indult meg, és amelynek célja az volt, hogy a Fidesz közvetlen kapcsolatba kerüljön a vidékkel. A „Hallgassuk meg egymást!” szlogenen alapuló stratégia célja valójában a Fidesz vonzáskörzetének kiszélesítése volt. A polgári köröket ugyanis nem lehetett integrálni a szövetségbe, az ország különböző pontjain felálló konzultációs tanácsokat azonban alapszabályszerűen be tudták vonni. 

Az új szervezet kiemelt feladata lesz a falusiakkal való konzultáció. Mi mindenkit pártoktól független hangon szólítunk meg

– mondta akkoriban Orbán Viktor a Szabad Föld napilapnak. Országszerte nyitott faluparlamenti gyűléseket szerveztek, mindenhová eljuttatták a kérdőíveket, amelyek a helybeliek gondjait összesítették. Négy nemzeti konzultációs buszt is indítottak, hogy a legkisebb faluban is elmondhassák nekik az emberek a problémáikat. 

Orbán felismerte, hogy a falvakban a véleményvezéreket kell megnyernie a Fidesznek, ezért a faluparlament szervezőbizottságban a helyi értelmiség színe-javát igyekeztek „beszervezni”: gazdákat, falusi polgármestereket, orvosokat, pedagógusokat. A Fidesz olyan helyzetet teremtett, hogy a helyiek úgy érezték: végre kíváncsiak a véleményükre. 

Első nekifutásra még nem látszott az eredmény

Az erőfeszítések ellenére a 2006-os parlamenti és önkormányzati választásokon még nem sikerült bevenni a kistelepüléseket, de az biztos, hogy a sok konzultáció és hónapokig tartó akciósorozat révén a Fidesz fel tudta térképezni a helyi viszonyokat, és az így megszerzett információk a későbbi kampányokban aztán nélkülözhetetlenné váló „Kubatov-listát” is gazdagíthatták. 

De 2006-ban még több vidéki körzetben, kistelepülésen a választási részvétel az országos átlagnál jóval alacsonyabb volt. A Fidesz kommunikációja nem érte el mindenütt a vidéket. Ezt a Fideszben akkor úgy értékelték, hogy a párt nem tudott hatékonyan áttörni médiaelszigeteltségén, és mozgósítása sem volt optimális mindenütt az országosan egyébként kedvező teljesítmény ellenére. De akkoriban nem csak a Fidesz nem tudta megszerezni a falvakat.

De a Fidesz nem adta fel, folytatta a küzdelmet, hogy elnyerje a falvakban élők szimpátiáját. Orbán ekkoriban ha vidékre ment, többször hangot adott annak, hogy szerinte a városiak nem értik, hogy mi lesz velük a vidék nélkül. „Most ugyanis csak azt látják, hogy a plázában mindig van ennivaló, viszonylag elfogadható áron. Nem értik azonban, hogy mindennek hirtelen felugrik majd az ára, ha nem lesz belső termelés és piac, amely gátat szabhatna a drágulásnak". És már ekkor igyekezett kiélezni a vidék-város ellentétet. 

A magyarországi falvak jövőjét azonban egy zsúfolt, füstös, büdös városban írták

– mondta 2007-ben a frissen párttá alakult Kisgazda Polgári Szövetség első országos gyűlésén.  

A Fidesz szellemi holdudvara már ekkoriban úgy állította be a jobboldali-konzervatív értelmiséget, mint amelyik igenis törődik a vidékkel, és úgy ítélte meg a balliberálisokat (főleg az akkor még létező SZDSZ-t), hogy ők viszont egyáltalán nem foglalkoznak a falvak problémáival, és nem is nagyon értik meg az ott élőket.

„Ez az értelmiség nem a tudatlanságával nyomaszt, nem is a tudásával, hanem azzal, hogy nem társ semmilyen tisztázáshoz. Nem szeret cserélődni a másik ember szellemén, inkább diktál, a valóság folyamatai ritkán háborgatják, közössége zárt, és zártságra hív fel. Pontosan annyira nyitott a világfolyamatokra, mint amennyire zárt a szerinte idejét múlt magyar falvak gondjaira. Ez az értelmiség Magyarországból annyit vesz észre, amennyit az országúton suhanó kocsiból látni lehet” – írta 2008-ban a Magyar Nemzetben Körmendy Zsuzsa.

Amikor beérett a stratégia

Négy évvel később, a 2010-es önkormányzati választásokra már látható volt az eredmény. 

Négy évvel később, az első kétharmados Orbán-kormány regnálása után pedig már nemcsak az látszódott a választás eredményeinél, hogy a Fidesz be tudta venni a falvakat, hanem az is, hogy a baloldali ellenzék lényegében teljesen elveszített minden kapcsolatot a kistelepülésekkel. Erre a jelenségre 2014 májusában a Policy Agenda is rávilágított.

– írta négy évvel ezelőtt az elemzőcég. Már négy évvel ezelőtt is világossá vált, hogy Budapestről nem lehet választást nyerni. Bár magasabb a részvételi arány a fővárosban, a súlya kicsi: 2014-ben a fővárosból csak a szavazók 18,9 százaléka került ki. Ha egy pártnak vagy egy szövetségnek máshol nincsenek tartalékai, akkor középpárt marad.

A szocialista politikusok rendre úgy kalkuláltak, hogy a győzelemhez elég, ha Budapestre és a megyei jogú városokra koncentrálják az erőforrásaikat. De ez súlyos tévedés volt.

Az a magyarázat azonban, amit most a kormányhoz köthető véleményvezérek sulykolnak arról, hogy az ellenzék nem értette meg a vidéket, legfeljebb csak politikai síkon értelmezhető. A falvak problémáira ugyanis a Fidesz sem találta meg az orvosságot az elmúlt nyolc évben, a kistelepüléseken ugyanaz a helyzet, mint ami a faluparlamentek létrehozása idején volt: nincs munka, egyre kevesebb a fiatal, nincs kitörési lehetőség. Ezen nem tudott változtatni a Fidesz, mégis meg tudta teremteni azt a politikai klímát, amivel maga mellé állította az elszegényedő kistelepüléseken élőket.

Nincs megállás

2014-ben Pálmajor volt az a falu, ahol a legtöbben szavaztak a Fideszre: a szavazók 100 százaléka rájuk tette a voksát. Idén ők csak a másodikok lettek: a Somogy megyei településen a választóknak a 98 százaléka szavazott a Fideszre. Amúgy itt is, mint rengeteg egyéb vidéki településen, jóval többen mentek el szavazni (és szavaztak a Fideszre), mint négy éve. Viszont nem sokkal a 2014-es választási győzelem után ellátogattunk Pálmajorra, hogy megnézzük, miért szavazott akkor minden egyes választópolgár a Fideszre – és mielőtt bárki bármit gondolna, szólunk, hogy teljesen érthető indokaik voltak.

Az is igaz persze, hogy 2014 után a Fidesz-kormány még jobban rákapcsolt, hogy még jobban megőrizze a korábban megszerzett pozícióit vidéken:

• a vidéki médiapiacot teljesen bekebelezte, így mindenhonnan a felülről irányított kormánypropaganda ömlik;
• a TV2 is a propagandagépezet részévé vált;
• azzal, hogy a kormányzat átvállalt önkormányzati adósságokat, függővé is tették a településeket.  

Ezekben a falvakban az emberek teljesen ki vannak szolgáltatva a közmunkának, az ajándékba küldött Erzsébet-utalványoknak, a kormánypropaganda pedig tényleg el tudta hitetni velük, hogy a migránsok nemcsak az életükre, de ezekre a minimális javaikra is veszélyt jelentenek. 

(Borítókép:  Orbán Viktor a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke beszédet mond a Nemzeti Konzultációs Testület és a Faluparlament elsõ közös országos gyűlésén Dabason a Sportcsarnokban. Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI)