Ebből még baj lesz - szabadon garázdálkodnak a tolvajok

2019.01.09. 17:31 Módosítva: 2019.01.09. 20:02
43 hozzászólás

Nem mondom, hogy befőttesüvegben töltötte az elmúlt másfél hetet, aki nem hallott a Gödöllőről ellopott Ladáról, de az biztos, hogy nehéz volt nem találkozni a sztorival. Csakhogy ez nem egyedi és különös eset volt, a környéken több öregautós/hobbiautós is hasonlóan, vagy még szomorúbban járt.  Előbb-utóbb valaki mérges lesz, ha az illetékesek nem csapnak rendet.

Úgy tűnik, a pár hét alatt megtörtént autólopások közül a „gödöllői Lada” esete volt az, ami valamiért Szergej Bubkaként ugrotta át az emberek ingerküszöbét. Az eredeti segélykérő poszt közel tízezer megosztásnál jár, talán nincs is olyan autós oldal vagy csoport, ahol ne jelent volna meg a sárga, egyedi építésű Lada képe. A kocsit sokan láthatták korábban autós rendezvényeken, mi a Parkoló Parádék rendszeres vendégeként ismerjük – Rézmányi Balázs még az év végi „kedvenc fotóim” válogatásába is betette az autót, amelyikre az összes PP-matricáját felnyalták.

Biztos segített a nagy publicitás is, de talán a legtöbbet az számított, hogy András egyik meglehetősen proaktív cimborája jó kapcsolatot ápol a gödöllői és a bagi polgárőrökkel. A haveri kör már 29-én este, rögtön a lopás után járta a környéket, és mindenfelé keresték a Ladát. Míg a keresés zajlott, a Facebookon önálló életre kelt az eredeti poszt, mindenhol elkezdték osztani. Autós oldalakon, kerületi, városi és falusi csoportokban, de tényleg mindenhol. A bagi és gödöllői polgárőrök is mindent megtettek az ügyért, kerestek-kutattak. Másnap, harmincadikán jött is egy konkrét tipp, illetve Bag egyik rossz hírű utcájában kérdezősködve megtudták, melyik ház kertjének a hátuljában kell keresni az autót. Az infók helyesek voltak, a kocsi meg is lett. De milyen állapotban…

Az eredeti poszthoz és a megosztásokhoz tartozó kommenteket olvasva az embert elönti a jól látható összefogás miatti öröm, és a borzongás is. Mert jól látszik, nemcsak a segítő összefogást tudja egy ilyen eset segíteni, de a rendőrség általános tehetetlensége? korlátozott lehetőségei? eredménytelensége? bizony durva kommenteket is szülnek.

Mert az emberek a konkrét eseteket ismerve csak azt látják, hogy hosszú ideje ismétlődnek az autólopások, azt is lehet tudni, melyik körhöz/körökhöz köthetőek az esetek, de nem történt eddig semmi, ami megakadályozta volna, hogy újabb autókat lopjanak el Gödöllőről és vonzáskörzetéből. És ilyenkor persze nem csak azoknak a sérelmei és félelmei kerülnek előtérbe, akik a környéken élnek.

Nem kellett magasan képzett szociológusnak lenni ahhoz, hogy előre meg lehessen jósolni, pillanatokon belül megjelennek a kommentek, amikben egy teljes házsor felgyújtására buzdítanak, és az önbíráskodás legkülönbözőbb módjait javasolják. Sőt, sokan jelzik még azt is, hogy ha igazságot kell osztani, ők bizony mennek és szórják majd a pofonokat. Persze, tudjuk, hogy a billentyűzetet püfölve sokan kemények, de ne legyenek illúzióink, a klaviatúra-huszárokon kívül ilyenkor olyanokat is elérnek az információk, akik a virtuális téren kívül is elég határozottak. Nagyon nagy baj lenne, ha az ilyen esetek elszaporodása oda vezetne, hogy az emberek frusztráltságukban maguk akarnának igazságot szolgáltatni. Mert az a jogrendszerünknek, meg az annak betartásával megbízott szervezeteinknek lenne a feladata.

Mindenesetre most nézzük a dolog jó oldalát: András autójának talpra állításáért elképesztő összefogás jött létre, sokan igyekeznek alkatrésszel, munkával, pénzzel, jótanáccsal támogatni. Megjegyzem, nem teljesen példa nélküli ez a dolog, sok márkaklub, baráti társaság fogott már a múltban össze, hogy bajba került társait megsegítse – egy másik gödöllői lopott autó volt tulajdonosai is így jutottak másik családi autóhoz.

Talán azt is a pozitív hozadékokhoz sorolhatjuk, hogy mivel ez a történet óriási port kavart fel, talán a helyi illetékesek is kicsit több energiát fektetnek majd az esetek felderítésébe és a hasonló lopások megelőzésébe – mert még egyszer: elég jól behatárolható az elkövetők köre, a motiváció és az is, hogy hol végzik az ellopott autók. Az sem lehet véletlen, hogy általában öreg, (az elkövetők szerint) nem túl értékes autókat lopnak el. Ezeket könnyebb ellopni is, és gyaníthatóan az is szempont, hogy az elkövetési érték nem túl magas – nem kell nagyon magyarázni, hogy ha egy sokmilliós autót lopnak el, azért magasabb büntetési tétel is jár. És persze egy drága autó alkatrészei elvileg többet érnek – de a vastelep mérlege nem válogat, az újszerű DSG-váltó és a vonyítósra kopott Golf váltó alumínium házának kilójáért ugyanannyit fizetnek.

 

Mi folyik itt Gödöllőn?

Az első eset, amiről hallottam, még november elején történt: az egyik ismerősöm piros Ladáját kötötték el. Nem egy garázsban tartott, soha nem használt papa-Lada, de nagyon sok melója volt benne: teljes lakatolás, telifény, alufelnik, nagyzene. Reggel fél nyolc körül vette észre a hűlt helyet, ezután rögtön ment a telefon a jardnak. A rendőrök után a facebook-ismerőseit értesítette, több szem többet lát alapon – manapság az a csoda, ha valaki így, a hivatalos-szabályos sorrendben intézi a dolgokat, és nem Zuckerbergéket értesíti először a 112 helyett.

Az illetékesek hogy, hogy nem, de azonnal sejtették, merre kell keresni a Ladát, ráadásul a térfigyelő kamerák is segítettek, hogy kiderüljön, merre vitték a nem éppen átlagos és a szürke autótömegbe belesimuló kocsit. Rövid időn belül észre is vették az autót Bagon, a körzeti megbízottnak működött a hetedik érzéke (vagy csak egyszerűen az évek és a tapasztalat segítették). Zsoltnak piszok mázlija volt, mert az autó még egyben volt. Igaz pár dolgot már szétbarmoltak benne, persze a szerszámokat és a hifit pedig, mint a legkönnyebben mozdíthatókat, már ki is gyomolták a kocsiból.

Erre a sztorira még sokan hajlamosak voltak legyinteni: valami hülyegyerekek a piros Lada iránti nosztalgiából elkötötték a kocsit, kicsit csapattak vele – igazából a szerszámokat és a nagy hangszórókat sem ellopták, csak kikönnyítették a gépet, mint a versenyautóknál is szokás, hogy jobb legyen a móka. Csakhogy aztán gyors egymásutánban jöttek a hírek a Gödöllőről eltűnt öreg autókról.

December 18-án kora reggel Zoli már csak a levegőben kotorászhatott a slusszkulcsával, mert a hozzá tartozó 1.6-os dízel Audi 80-as nem már állt ott, ahová előző este parkolta. Ő is hívta a rendőröket, akik lelkiismeretesen le is helyszínelték a dolgot, aztán persze a Facebookon is megosztotta az esetet, és minden ismerőst és annak ismerősét megkérte, segítsenek előkeríteni a családi autót – ez is, pont úgy, mint a piros Lada, napi használós volt, nagyon is érezte a hiányát. Ezzel a kocsival járt munkába, vitte a nyolc hónapos csecsemőt és anyukáját, ahová csak kellett.

A posztját 1600-an osztották meg, komoly visszhangja lett a dolognak. Az Audit nem találták meg eddig, de egy kecskeméti központú audis társaság elképesztő összefogással és adakozással összehozta, hogy a kisgyerekes család egy még szebb, még jobb 80-asban ülve kezdhesse az újévet. Innen is kalaplengetés a médiafelhajtást kerülő srácoknak, akik nem csak összedobták a pénzt, de kerestek egy megfelelő autót, amit aztán átadás előtt műszakilag és esztétikailag is gatyába rántottak!

December 19-én este egy fehér kettes Golfot durrantottak meg Gödöllőről, ez is egyhatos dízel volt. Kívülről csak egy szimpla kettes Golf, de ez a kocsi is kapott egy nagy lakatolást, telifényt, a gazdája sokat szerelte, javítgatta. Sok pénze és nagyon sok munkája volt Péternek az autóban. Meg a csomagtartóban egy csomó szerszáma, pár kisebb pótalkatrész. Sajnos ezt az autót sem találták meg azóta, tudtommal még utódja sincs.

December 19-én nagyon szorgosak voltak a Golf-lopó arcok, nem sokkal később egy másik, zöld kettest is elvittek. Józsi így írta le a történteket:

„Este fél 9 körül láttam, hogy nincs meg az autó. Hívtam a rendőrséget,15 percen belül kint voltak, és akkor mondták, hogy két utcával lentebb is elvittek egy fehér Golfot. Körbefényképezték a helyszínt, és mivel a tolvajok ott hagyták a biztosíték tábla fedelét, azt bezacskóztak, mint bizonyíték. Mondták, hogy a helyszínelők majd később jönnek, addig menjünk haza, mert úgysem tudnak mit tenni.

Elindultunk tankolni, meg dohányboltba és így találtuk meg kb. 800 méterre a kocsit. A jobb hátsó kis üveg volt betörve és onnan nyitották ki. A kormányoszlop-takaró műanyagot letörték és elvagdosták a kábeleket és úgy próbálták beindítani. Csak mivel egy 3-as Golf motorja volt benne, így volt benne immobiliser is, és több mint valószínű, hogy az letiltott.

Miután meglett, ismét hívtam a rendőrséget, hogy megtaláltam a kocsit. A két rendőr, akik korában is kint voltak, velünk együtt csodálkoztak, hogy hogyan tudtak a tolvajok eddig jönni a kocsival. (De komolyan, tényleg, nézzétek meg a képet, egy teljesen hóborította kocsival, aminek talán a motorja sem jár, hogy lehet nyolcszáz méterre elgurulni? – Sipos Z.)

A helyszínelők csak később tudtak kijönni mert egy lakás betörésnél helyszíneltek. Körbefényképezték a motorteret és a csomagtartót. Vettek az ülésről szagmintát, hogy ha esetleg lesz gyanúsított, össze lehessen kötni az autóval.”

December 23-án egy Opel Kadett tetszett meg valakiknek. Ennek a szegény autónak van a legdurvább sztorija, igazi tanyasi GTA lett a szimpla engedély nélküli gépjármű elvitelből. Viktor elmesélte, hogyan vesztette el végleg az autóját:

„Reggel 7:30-kor keltem és ilyenkor mindig kinézek az ablakon, hogy a kocsi megvan-e? Egy lakótelepen lakom, a földszinten, így gyakorlatilag az ablakom alól vitték el a kocsit.

Hívtam azonnal a rendőröket, amíg kiértek felraktam Facebookra, hogy ellopták az autómat. Több autós csoportban és a Gödöllő-csoportban is megosztottam. Miután a helyszínen végeztek a rendőrök, bementem a kapitányságra megtenni a részletes feljelentést. Ott hallottam, hogy az utcában feltörtek egy bordó Ladát is.

Visszaérve az utcába megláttam a rendőröket a Lada mellett. Megálltam beszélgetni velük, hogy mi a helyzet. Közben ketten is felhívtak, hogy látták a kocsit hajnalban a Mobil Petrol kúton, meg Kerepesről Kistarcsa felé száguldani vagy százharminccal, át a piroson és a záróvonalon, majd lefordulni a Salamon templom mögötti putriba. Ezután a rendőrök elindultak, hogy megkeressék a kocsit.

Egy óra múlva újabb telefonok és Facebook kommentek érkeztek, ekkorra már több száz megosztásnál jártunk. A telefonálók és kommentelők végig mondták, hogy Zsámbokon van a kocsi és Tura felé megy... Galgahévízen van és Bag felé megy... Én a rendőrökkel folyamatosan tartottam a kontaktot, így a nyomába eredtek az aszódi és gödöllői rendőrök.

A bagi Cooptól kezdtek Tura felé üldözni őket. A menekülés során majdnem elütöttek egy rendőrt és a lökhárítómat is letépték... De sikerült meglépniük. Mi is kimentünk keresni a kocsit, találkoztunk is a rendőrökkel, akik 3-4 autóval járták a környéket...

Majd este 8 után jött a telefon kistarcsai MOL-kútról, hogy ott volt a kocsim. Azonnal továbbítottam az infót a rendőröknek, ők szóltak a kerepesi rendőröknek akik üldözőbe is vették. A kútról fel is hívtak, hogy látják üldözve a kocsim. A barátnőm, meg több ismerősöm is hívott Kerepesről, hogy hallja a szirénákat. De sajnos az esőben, a csúszós földúton elmenekültek.

Később azzal hívtak a rendőrök, hogy ők elakadtak, és lángol a kocsim...”

Hogy a sors néha egészen aljadék tud lenni, a tüzes kést még meg is forgatta Viktorban: a kiégett roncsot a Becsületesnepper telepe melletti depóba vitték, ahonnan még neki kellett elszállíttatnia. Az, hogy a teljesen értéktelen roncsot trélerrel elvigyék Őrbottyánba, még ötvenezer forintjába fájt.

És aztán elérkezünk december 29-éhez, ami a sárga Lada ellopásának napja. András így írta le, milyen volt átélni ezt a külső szemlélő számára is gyomorgörcsöt és kéz ökölbeszorulást okozó sztorit:

„Délután négykor értem haza. Estefelé levittem a szemetet és akkor tűnt föl, hogy ott ahol a kocsim állt, most egy másik autó parkol. Elsőre fel sem fogtam rendesen a dolgot és még körbe is jártam párszor a parkoló többi részét. Mert mi van, ha én vagyok a hülye, aki rosszul emlékszik, hogy hova álltam. De sajnos jól emlékeztem.

Természetesen rögtön szóltam a rendőröknek. Ők kijöttek és tartottak egy helyszíni szemlét, meg fölvették az adataimat. Már az elején megnyugtattak, hogy ne fűzzek sok reményt hozzá, hogy meglesz. Persze kiadták a körözést.

Utána találtuk ki páran, hogy gyorsan menjünk egy kört a környéken – bár azt se tudtuk, hogy merre indulhattak el az autómmal a tolvajok. Elég sokáig kint voltunk egy polgárőr ismerősömmel meg pár haverral. Bagon össze is futottunk lassan cirkáló rendőrautókkal. Hajnalban függesztettük fel a keresést.

Másnap délelőtt mondta a szomszéd, hogy pont látta, mikor vitték el az autót, de azt hitte én vezetem és valami baj van a kocsival, mert furcsán indult. Gondolom mivel elég magasan fog a kuplung nem nagyon tudta a tolvaj, mikor kell gázt adni, emiatt ordított a motor. Pláne szívatóval. Aztán később rám írt egy srác, hogy látta menni a kocsit még előző nap este Kerepes felé.

Sokan látták a Facebookon a megosztásokat, közülük valaki írt egyik haveromnak, hogy Bagon van az autó. Csak ez a haver velünk volt hajnalig, így ő még aludt, mikor megkapta az üzenetet. Amikor felébredt és megírta nekünk, kb. fél percre rá hívtak unokatesómék, hogy ők elmentek Bagra a cigánysorra kérdezősködni és valamelyik kisgyerek benyögte, hogy ott az autó.

Rögtön hívtam a rendőrséget, hogy mégse partizánakció legyen ott, mert azért elég para a hely. Plusz ha ott bárkivel bármi történik, engem fognak elővenni. A helyszínen a polgárőrök találták meg hátul a kertben a kocsit, már szétbombázva. A rendőrök is kijöttek, igaz csak egy autóval, ami ismerve a körülményeket elég fura volt. Később még két rendőrautó érkezett, szóval a polgárőrökkel a rendőrökkel, meg pár ismerőssel együtt voltunk kb. 15-20-an.

Volt pár alkatrész, ami a helyszínen meglett, a hátsó híd viszont már utcákkal arrébb volt egy orgazdánál. Valami 3 rongyért adták el úgy, hogy a kutyacsontok meg a difi is benne volt, a két (alu) fékdob nem volt csak rajta. A komplett kábelkorbács eltűnt, a motor-váltót se találtuk, a króm cuccok sincsenek meg. Az első futóművel nem boldogultak, mert túl komplex, az a helyén maradt. A tanksapka leszedése is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Persze mindenki ideges volt körülöttem, de nekem elég volt, hogy megvan az autó.

Szerintem nem az ott lakók szedték szét – külön csapat aki ellopja és külön csapat aki szétszedi. A szomszéd telken még voltak autók, gondolom azok is hasonlóan kerültek oda, de én nem mentem át.”

A sárga Ladából megmaradt torzót még este trélerre rakták és hazaszállították – ez is összefogást igénylő feladat volt, hiszen a kocsi összes kereke és a hátsó futómű is hiányzott. De az igazi, komoly összefogás csak ezután jött: talpra állították a Ladát és hevenyészett lista készült a hiányzó elemekről (mondjuk a lerabolt kasztnit elnézve én egy egész rövid listát írtam volna: minden). Több Facebook-oldalon megosztották a listát, és azt az emailcímet is, amin Andris a felajánlásokat fogadja és a felajánlókkal tartja a kapcsolatot (ladafeltamasztas@gmail.com ). Már most is egész sokan jelezték, hogy beszállnak a helyreállítás-projektbe, és ez egészen elképesztő dolog, nagyon jó látni, hogy ennyien mozdulnak, hogy segíthessenek.

Jó lesz majd látni az új képeket a feltámasztásról, mert ahányszor csak elém kerül valamelyik fotó az órák leforgása alatt miszlikbe szedett, agyatlanul szétrombolt autóról, egy nagyon kellemetlen gyomortáji görcs ránt össze – ha építettél már fel üres kasztniból autót, tudod, mennyi meló van benne. És talán éppen ez a legbosszantóbb, hogy látod, ahogy valakinek a szívvel-lélekkel végzett munkáját mások pillanatok alatt tették tönkre. Ráadásul az anyagi haszon az okozott anyagi- és erkölcsi kárnak szabad szemmel is alig látható töredéke.

Nagyon drukkolok, hogy András autója ott lehessen az első tavaszi Parkoló Parádén – és természetesen minden ellopott autó gazdájáért szorítok, jó lenne, ha az ő kocsijuk is megkerülne.