Teszt: Kia Sportage 2.0 CRDi Mild Hybrid - 2019.

Jó pár éve beköszöntött a kor, amikor már csak azért készítenek hibrideket az autógyárak, hogy legyen olyan kocsijuk, amelyre rámondhatják, hogy hibrid. Gondolom, főleg a Toyota hibridjeinek sikere miatt. Ha nem gond, én inkább a dolog értelmét keresném. És a Kia Sportage „mild”, azaz könnyű/lágy (ki hogy fordítja) hibridjénél nem találom.

Annak ellenére, hogy a Kia Sportage-et (meg a Hyundai-tesót, a Tucsont) tartom ma a legjobb kompakt SUV-nak. Főleg ha az ember szereti a nagy autókat, mert a Sportage a kategóriatársaihoz képest hosszú, aminek 500 liternyi csomagtartó, meg hatalmas hátsó lábtér a következménye. És mivel széles is, érdemes vigyázni a tükrökre, de így a belseje tényleg az egyik legtágasabb a hasonló áron kapható SUV-okhoz képest.

Ettől még lehetne egy átlagos tudású SUV is, de engem meglepett, mennyire brilliáns a futóműve: nem billeg, még elfogadhatóan kemény, cserébe olyan precíz a kormányzása, hogy elhinném róla, hogy két számmal kisebb. Bár nem esett a hó a teszt alatt, még így is lehetett érezni, hogy amikor kanyarban gázt adtam, szó nélkül tolta hátra a kraftot, hogy változatlanul semlegesen menjen tovább, és ne rángassa a kormányt. Nem akarok túlozni, de a futómű-kormányzás-összkerékhajtás összhang (legalábbis aszfalton) BMW-szintű.

Cakk-pakk 185 lóerőről és 400 newtonméterről beszélünk, lényegében ez a kétliteres dízel a csúcsmotor. Ennyivel persze már illik jól menni, ezzel nincs is baj, a végsebesség 200 fölött, a gyorsulás százra 9,5 alatt. Viszont aki komolyan veszi a névben a Mild Hybrid jelzést, meg a gyári adatokban az 5,7-5-8 literes átlagfogyasztást, csalódni fog.

Eleve ez a mild hybrid dolog a gyakorlatban nem sokat ér, ezt már bizonyította a 12-14 litert fogyasztó Audi Q8 is. Nem is kéne hibridnek hívni, mert kábé annyira hibrid, mint amikor a 12 voltos Trabanttal elmentél a sarokig önindítózva: oké, hogy nem a belső égésű motorral közlekedtél, de ez még nem rendes elektromos hajtás. A mildek lényegében start-stop rendszerek,  túltenyésztett önindítóval, amely elinduláskor kicsit még rásegít a motorra, fékezéskor meg visszatermel. Szemben mondjuk a Kia Niróval, amely valóban komoly hibrid, amivel lehet igazán takarékosan autózni, pláne a konnektorról tölthető verzióval.

A másik: a hibrid főleg városba való. És mi nem való a városba manapság: a modern, részecskeszűrős dízel. Az ellentmondást a Sportage sem oldja fel, már csak azért sem, mert amikor Budapest belterületén közlekedtem, az útvonal átlagfogyasztása rendszerint az első 8-9 kilométeren nem ment 10 liter alá, ami azért meredek. Esetemben itt ne dugózásra tessék gondolni, hanem elővárosi közlekedésre, nyugis 70-nel meg 50-nel menésre, szinte folyamatosan haladva.

A még rosszabb hír pedig, hogy amikor a városból kifelé vettem az irányt, akkor sem más a helyzet: az első 7-8 kilométeren itt sem ment az útvonalfogyasztás 10 liter alá. Egyedül hosszú távon, moderált tempóval tűnt úgy, hogy megközelíthető a 8 l/100 km. Azért ehhez nem kell hibrid technika, aminek a hatása ilyenkor nem is érvényesül.

Lehet, hogy még nem sikerült optimalizálni a szoftvert, és majd egy frissítéssel tényleg hat literrel fog járni a mild hybrid, de szerintem egyszerűen az a baj, hogy a motor hihetetlenül lassan melegszik be (addig a motorleállítás sem működik). Bár most naptári szempontból tél van, valójában 0 és +3 fok táján voltak a hőmérsékletek reggelente, amikor elindultam. (Igaz, garázsból jött ki a Kia, de fűtetlenből.) És még amit tudni kell: semennyire nem nyomtam neki, papásan vezetve jöttek ki a számok. Lehet, hogy ez volt a baj?

A lassú melegedésnek van még egy átka, mert a fűtés is lassan érkezik meg. Mi lehet igazi zimankóban? Oké, ott az ülésfűtés, de ez sem túl hatékony, nehezen érződik át a vastag bőrön – nem az ülepemre gondolok, hanem az üléskárpitra. Az automata klíma esetében azt sem értem, hogy abban a pillanatban, amikor elkezdene nagy nehezen langyos levegőt fújni, miért irányítja rögtön az egészet lábra. Hogy még később melegedjen fel az utastér? Magunk közt szólva egy állóhelyzeti fűtéssel mindenki jobban járt volna, mert az seperc alatt bemelegíti a motort, és utána már talán jobban is kajál. És nem kell milliárdokért kifejleszteni egy hajtásláncot, ami gyakorlatilag semmit nem hoz a fogyasztáson.

Ám a hibrid rendszernek vannak még hátulütői. Mert míg egy benzines, alap Sportage-nek 503 literes a csomagtartója (szintén pótkerék nélkül), ennek csak 439, mivel a padló alatti rekesz jó részét elfoglalja a hibrid akku, meg annak a keményhab hőszigetelése. És míg a többi verzió tankja 62 literes, ezé csak 55, vagyis négy-ötszáz után érdemesebb kutat keresni.

Hát nem tudom. Imádom a Sportage-t, de ha ma hasonló teljesítményű dízel SUV-ra lenne szükségem, nem ezt választanám, az biztos. Ha pedig Sportage-et vennék, elég lenne a sima, 136 lóerős, 1,6 literes dízel. Ez automata váltóval, összkerékkel is könnyebb vagy fél mázsával, de akinek nem kell a 4x4 (tízből kilenc vásárlónak), máris 120 kilót spórol, plusz ott a nagyobb tank. Az 1.6 CRDI a hivatalos adatai szerint is jelentősen kevesebbet fogyaszt, olyannyira, hogy jobb az energiacímkéje is, mint a hibridé, ami azért vicc. De mondok mást: egy hibrid Toyota RAV-4 benzinből eljár 7-8 literrel, azt is odaadják ennyiért. És az valóban hibrid.

Nézzük akkor az anyagi részét: a Sportage ezzel a kétliteres dízellel 8,45 milliótól indul, a legdrágább a tesztelt GT Line verzió, 11,1 millió forintért. Ez viszont már szinte fullos kivitel, a csodás KIA GT ledes lámpákal, amik úgy néznek ki, mint valami összetett szem; plusz még sportosabb a lökhárítók formája. Az automata váltó felára 500 ezer forint, a vezetői segédleteket tartalmazó biztonság csomag 700 ezer. Ez alapvetően jó, bár az új Ceed sávtartója és holttér-figyelője mintha jobban működött volna, de lehet hogy azért, mert kisebb az autó, így kisebb biztonsági rátartással dolgozhatott. Az viszont meglepett, hogy még az automata vészfékező is csak ebben a 700 ezres csomagban megvehető, extraként. Ugyanakkor a Kia zseniális körbekamerázása is ennek a csomagnak a része, és a testes autó miatt maximálisan megéri, csak lökhárítójavításon meghozza az árát.

Viszont a kétliteres dízel-könnyű hibrid kombináció garantáltan soha, hiszen másfél millióval olcsóbban meg lehet venni a 136 lovas dízelt, ami – ha az 1,7 literes elődjéből indulunk ki – garantáltan takarékosabb. Ez sem rossz, nagyon kulturált és erős, de nem tudom megmagyarázni, miért érné meg. A Kia motorstratégiáját sem értem teljesen, mert ebbe a kocsiba kéne egy jó, 140-150 ló körüli, kétliteres dízel, és kész, nem kéne a könnyű hibriddel vacakolni. Pláne ha ott áll mellette az autószalonokban a Niro.