Ezek voltak 2018 legnagyobb pillanatai

2019.01.01. 01:03
22 hozzászólás

Az év végi gyűjtések általában valamilyen rendezőelv szerint készülnek, de a legjobb pillanat sosem meghatározható. Van, hogy csapatás, van, hogy nyugodt gurulás, aztán néha nem is mozgó autóhoz kötődik. Most összeszedtük azokat az eseményeket, amelyek leginkább kiadták idén.

Rézmányi Balázs, fotós

Nagyon nem szaporítanám a szót, csak három képet osztanék meg. Elsőként Petimotót, ahogy a szegény ember Power Rangereként, a 'megboldogult' lakóbuszom ajtajában, azt gerincprotektorként magára húzva várja, hogy Bandi megszerelje a Totalbike Monkeys versenyrobogóját.

TB24 2018 - kipuf-21

És hamár Telós Bandi, volt kollégánk megint megmutatta, hogy ő igazából a csepeli McQueen, hisz míg mindenki őrülten sprintelt a robogójához a TB24 rajtjának pillanatában, Bandi ötvenes pulzussal fejezte be a staubját, majd sétált nyugodtan a robogóhoz.

TB24 2018 - Rajt-17

Végül pedig Karotta, ahogy megörül a megunhatatlannak, miszerint a fenébe is, csak nekünk vannak a legjobb olvasóink! Ékes példája ennek, hogy van olyan Zsiguli ebben a kis országban, ami az összes Parkoló Parádén ott volt. 

TC PP20 201180527-97
(Szomorú mellékzönge, hogy az autót a napokban ellopták, viszont elő is került, de fájdalmasan rossz állapotban.)

Zách Dániel, rovatvezető

2017. decemberében levelet kaptunk Gergőtől. Segíteni akart barátjának, a kerekesszékben élő Verrasztó Gábor író-újságírónak, akinek több mint negyvenéves Volvo 144-e addigra elég rossz állapotba került. Kicsit sem terveztem, hogy a három évvel ezelőtti Audi A6-ozás után ismét belevágok egy Rulettkerék-jellegű sorozatba, végül mégis valami ilyesmivé kerekedett a Volvóból Volvóba - Segíteni rock 'n' roll.

Több jótékonysági akciót láthattak már a Totalcaron, de ezúttal emeltük a tétet. Támogatói pénzből vettünk egy 1998-as V70 TDI-t, majd a kék kombi alapos dédelgetésébe kezdtünk és minden mozzanatot elmeséltünk egy-egy videóban. Jellinek Dórával, Robertóval, Sziklavári Tamással, Varga Ádámmal, Göbölyös Zsolttal, a Szereld magad műhely végtelenül türelmes tagjaival, illetve a Volvo Fan Club Hungary-vel fél év alatt előállítottuk a Valóban Használható Volvót és Gábor mára talán meg is szokta az új autóját. Biztosan szokatlan ilyen hosszú névsort olvasni egyetlen bekezdésben, de ez engem is emlékeztet arra, hogy a jó célokhoz megfelelő társak kellenek.

Szintén 2018. csapatmunka-alapélménye, hogy havonta négy újabb epizódot forgattunk az Erőmérő sorozathoz Dórával, Göbivel és Németh Petivel, az Autokorbel technikusával. Vannak nehezebb pillanatok, néha nagyon váratlanul esik ki egy-egy meghívott autó, máskor rakoncátlankodik egy automata váltó, esetleg dédelgetni kell a Citroen Saxo VTS kuplungját, de nagyon élvezzük és jó látni, hogy az Erőmérő a szemünk láttára cseperedett hobbiprojektből a magyar Youtube népszerű autós videoműsorává. A volvós kaland epizódjai szintén a Totalcar Youtube-csatornáján láthatók, Göbi pedig éppen a múlt héten gyűjtötte össze kedvenceinket az eddigi Erőmérő-termésből

Zomborácz Iván, Totalbike főszerkesztő

Ahogy Steve McQueen mondta: a versenyzés az élet... minden más előtte és utána: csak várakozás”, ennek megfelelően az én legjobb pillanatom két órán keresztül tartott: a TB24-en a második felmenetelem elképesztően élvezetes volt. Volt némi teher rajtam, mert a hajnali esés a specialitásom, miközben tudtam, hogy ha betakarózom, akkor jó eséllyel az utolsó helyek egyikére esünk vissza. Tehát takarékon kellett menni, de sikerült felépítenem a saját tempómat, és igazán jót motoroztam a napfelkeltében, miközben a barátaimmal egymásnak kiabálva meccseltünk. A végén Bandi már a bokszutcában várt beöltözve, de kellett mennem még pár bónusz kört, hogy a láthatáron lévő két robogót még megelőzzem - az utolsó kanyarban sikerült mindkettőnek elmenni, és előlük hajthattam ki.

tb24 2018 szabadedzes-2

Papp Tibor, főszerkesztő

2018-nak volt pár nagy pillanata. Hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy melyik a háromból:

Talán az, amikor elutaztam Belgiumba, egészen pontosan Lommelbe, a Ford tesztpályájára, és még egy-két nappal előtte sem tudtam, hogy csupa ismert, de kétségkívül erős autót fogok vezetni, vagy ott lesz a Ford GT is. Az ok egyszerű, egy korai programtervezetet kaptunk, amelyben még csupán szimulátorozás volt, igaz, a Ford sajtósa meg tesztvezetésről tudott. de hát egy ötszáz példányban gyártott (ekkor még így tudtuk) autóról van szó, simán benne volt a kalapban, hogy ez nem csak terv, hanem a valóság. Persze eszement jó dolog Ford Fiesta ST-t vezetni, V8-as Mustangot meg pláne, de ezért felesleges Belgiumig menni, amikor itt is megvannak Budapesten. Ezek után az érzés, hogy ott HÁROM Ford GT a pályán, plusz még egy eredeti GT40 is - hát ez leírhatatlan. Meg amikor azt mondják, hogy menjél csak gyorsabban az autóval, amelynek még a hátsó körlámpái mögött is hűtőradiátor van.

Aztán nézzük csak, ott van, amikor elhúztam a Nissan Navarával egy nem picike Claas Xerion traktort, ami jóllakottan 24 tonna. Igazából nem is az volt a legnagyobb pillanat, amikor megmozdult, elvégre szinte bármit el lehet húzni, ami kerekeken gurul. Sokkal inkább az volt a nagy pillanat, amikor észrevettem, hogy közben be van húzva a Nissan kéziféke.

Az év bővelkedett félig-meddig privát nagy pillanatokban, amit részben az Audi A6-osom okozott. A Kettő - mondta Szűkszavú Tibi című írást is e remek autó lerohadása ihlette. És bár Égéstérben már beszéltünk róla, azóta volt még némi bibi. Kigyulladt a check engine szimbóleum a műszeregységben, ami az Álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Azt ígértem, megírom, ha már megoldódott a probléma, és mivel még nem jelent meg az írás, mindenki kitalálhatja, hogy megoldódott-e. (Nem). Ellenben a motor egyre jobb, és már egyre több részegységéről tudom, hogy jó, ami egyébként egy Audi 1.8t motornál határozott előny, ha pl. a vákuumrendszerhez hasonlóan komplikált dolgok hibátlanok. Csak az a tetves kis izé ne világítana a műszerfalon. Az Audi-afférral szinte egy időben (és mellesleg amikor a robogóm is elromlott ismét) rám mosolygott a szerencse, és kaptam ajcsiba egy Puntót, csak szegénnyel a zsúfolt ősz, meg egy kissé elnyúló betegség miatt nem tudtam sokat foglalkozni, de alapvetően működött. Igazából két baját tudtam, hogy rossz a City-szervó és hibás az ABS. Ezer dolgot megcsináltunk az év végi hajrában, és januárban a részletes beszámolóval indítok, voltak elég biztató pillanatok, például úgy tűnt, hogy megjavult az ABS és a City-szervó, gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy az autónak két hibája van...igen, AZ a kettő. De a többit már csak 2019-ben.

Sipos Zoltán, külsős szerző

Meg kell hagyni, elég durván beégett az agyamba a lengyelországi Porsche-út. És nem a 911-esek vagy Caymanok, Panamerák miatt.

IMG 5501

Úgy kezdődött, hogy törölték a járatot, amivel repültünk volna, ezért a magyar trupp, pikáns módon egy Porsche által bérelt Mercedes-Benzzel tépett ki Wroclawba. A sokórás úton a hátsó ülésen kedvenc Jamiroquai-számaimat hallgatva bámultam az autópálya mellett legelő magyar, szlovák, cseh és lengyel teheneket. Jay Kay, az énekes, igazi, megveszekedett autóbuzi: masszív sportkocsi gyűjteménye van, talán nincs is olyan videóklipje, amiben ne szerepelne valamilyen gyors/erős/furcsa/ikonikus autó vagy motor.

Szóval a hosszú autóút alatt az agyam végig autóval-motorral száguldozós klipeket játszott, amikben csillogó bárokból kilépve csillogó kupékba ülnek a menő arcok, hogy aztán kanyargós vidéki utakon veressenek a botrányosan drága, egzotikus autóikban. 

Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy másnap reggel a latte és a foszlós croissant-ok elfogyasztása után egy 911 Carrera T-be ülve vessük rá magunkat a lengyel vidék szerpentinjeire, majd hideg frissítők elfogyasztása után ugyanezt folytassuk Panamerákkal és Caymanokkal. Hogy aztán délután a Silesia Ringre megérkezve a parkolóban felállított színpadon meglássuk a lábdobra festett Jamiroquai-logót. Ha nem a Porsche hetvenedik szülinapjának ünneplésére gyűlt volna össze a sok nép, azt gondoltam volna, hogy egy tribute-zenekar fogja majd elhúzni este a bokszer-buzik nótáját. Oké, hogy ez egy elég nagyszabású sátoros bulika, de hogy itt most tényleg Jay-Kay lesz a szintetizátoros fiú, aki eljátssza az Ájdzseszkót... Még hitetlenkedve ingattam a fejem, amikor a kiállított Porschék közt megjelent a gerincműtéte óta nem annyira higanymozgású Mr. Jamiroquai. 

IMG 8715

Szóval így esett, hogy sötétedés után ott álltam egy méterre a színpadtól, és a Porschékkal veretés emlékképeire Jay Kay élőben tolta rá a hangsávot. Mit mondjak, szépen be lett keretezve a nap. 

Aztán volt itt idén még egy bitang autós élményem: a barátnőm és a barátaim egy rögtönzött, meglepetés mini-PP-n köszöntöttek fel a szülinapomon. Ami már önmagában is őrült klassz volt, de a hab tetején a cseresznyét a szülinapi tortám jelentette (tessékszíves értékelni ezt a mesteri képzavart): egy pontosan, de egészen pontosan olyan hófehér Ford Sierra, mint amivel érkeztünk, csak ez marcipánból és csokis piskótából.

sipi

Én még sosem kaptam autóformájú tortát, kicsit fájt is felszabdalni a láthatóan bitang melóval elkészült cukrászipari terméket, de ahogy egyre fogyott a karosszéria, rádöbbentem: bizony, ezt a Sierrát is elérte sok sorstársának a végzete: elbontották és újrahasznosították.

Bazsó Gábor, ügyvezető igazgató

Először azt akartam írni, amikor megjelent a Hungaroringen a köridőmérőn a 2:03.456 a kész Hangyászban. Nem is a szám miatt, bár az is tetszett, hanem mert annyira végtelenül élveztem menni vele, amennyire mindig is szerettem volna.

De aztán beugrott, hogy milyen volt egy júniusi hajnalon egy másik öreg Datsunt vontatni hazafelé az OMG Visuals Kamerás Kergetőkocsija mögött, és a maga ábrándos békéjében az talán még szebb, ha nem is olyan diadalmas.

Később az is eszembe jutott, hogy milyen csiklandós sci-fi-pillanat volt bedugni a zseniális Jaguar iPace-t a szerkesztőségi mélygarázs falitöltőjébe, nézni, hogy elektronokat eszik és kakil egyszerre, és a végeredmény mégis az év egyik legjobban vezethető, lelkifurdimentes autója.

Ezek mind nagyon jó élmények voltak. De egyik se ért fel addig, amikor Samu fejére tettem a fülvédőt és a bukót, ráhúztam a hatpontos övet az ülésmagasítós versenyülésben, és a nagyi lakásától átgurultunk a vidáman brummogó Hangyásszal a műhelyig. Talán a húszas átlag se volt meg a dugóban, de ahogy az elfokolt tengelyek rammtarammja rezgette mindkettőnk szöveteit ugyanarra a szabálytalan, lüktető ritmusra, úgy született meg bennem a bizonyosság, hogy ennél nincs feljebb.

A fentiek nekem nagyon fontos pillanatok voltak, de nem lesznek benne a történelemkönyvekben. Az viszont benne lesz, hogy a világ cinikus, atyáskodó-lenéző okoskodása és röhögése közben a SpaceX megépítette a jelenkor legnagyobb rakétáját, amivel kilőtt a Mars felé egy Tesla Roadstert. De persze nem azért lesz benne, mert a Douglas Adams idézetekkel, Starmannel, Bowie-val, kvarclemezre rögzített Asimov Alapítvány-trilógiával az ismert kultúrtörténet legnagyobb nerd power pillanata volt, hanem amiért a két gyorsítórakéta visszajött hozzánk az űrből, és egészen szürreális szinkronbalettet előadva, végtelen eleganciával leszállt. Azt hiszem, kétféle ember volt aznap; akinek egyáltalán nincs meg, hogy ez miért óriási dolog, és aki az elő stream előtt nézte könnyes szemmel, mint én.

A SpaceX óriási lépésekkel halad a létrehozásának célja, vagyis az űr elérésének a nagyságrendekkel olcsóbbá tétele felé, jelenleg a felbocsátások piacán már a legnagyobb szereplő. Ha nem rohadunk meg mind itt örökre a lassan felforró Földünkön, az nem a globális felmelegedést betiltó imbecilis elnökök és a Musk-féléken röhögő foteltudósok érdeme lesz, hanem azoké az embereké, akik megcsinálják az efféle rakétákat, és az azokon viccből kilőhető villanyautókat, amikből mostanra egy-másfél hónap alatt több készül, mint bármelyik másikból eddig egy év alatt. A Tesla Model 3-ból nagyjából ezret gyártanak le naponta, és mire ez a cikk megjelenik, a Tesla valószínűleg túl van élete második nyereséges negyedévén. Hogy a villanyautó menő lett, és hogy az élet- és piacképességét nem lehet tagadni többé, hanem fogcsikorgatva a világ nagy autógyártói is rákényszerülnek, hogy sajtóközlemények helyett végre létező elektromos autókat is elkezdjenek csinálni, az ennek az évnek a legfontosabb eredménye, és a Tesla-kilövés a legemblematikusabb pillanata.

Csikós Zsolt, Év Autója zsűritag 

Szeretnék a lista végére maradni, mert csak halkan merném elsuttogni az én nagy pillanataimat, amelyekből pontosan négy volt 2018-ban, legalábbis autós szempontból. Kettő olyan, amiért sokat dolgoztam éveken át, többnyire úgy, hogy nem láttam az alagút végét és fogalmam se volt, mi lesz belőle, kettő pedig olyan, amire évtizedek óta vágytam, de sose hittem, hogy megvalósul. Ha minden évem így alakult volna az életemben, ma én lennék nagyjából Elon Musk. Nem nehéz kitalálni a négyet:

1)eladtam a Pontont(ez 8 év szívásának megkoronázásaként);

2) megjelent a könyvem és meglepően sokan megvették, annyira, hogy 50 példány híján már el is fogyott (mindez 3,5 fél év szívásának megkoronázásaként);

3) megvettem az Alfa Bertonét a Ponton után megmaradt pénzből, amiről sose hittem, hogy lesz, még abban se nagyon reménykedtem, hogy vezethetek egyet (50 év vágyakozása után);

4) megvettem az AJS Model 20-ast a könyv után befolyt összegből (bő húsz év vágyakozása után).

Soha rosszabbat, bár félek, ezt a szériát nem fogom már megismételni - legalábbis egy év leforgása alatt biztosan nem. Nem is baj, nekem kicsit sok is volt, hogy egyszerre felfogjam az egészet, még jó, hogy az Alfát átmenetileg nélkülöznöm kell, az AJS meg olyan későn lett rendszámos, hogy csak egyszer tudtam vele igazán motorozni.

Lendvai Zsolt, újságíró

Mivel a legjobb tesztautókat már összeszedtük, most inkább valami másról írnék. Méghozzá az idei Genfi Autószalonról. Tavaly is ugyanezzel a csapattal mentünk: Csik, Anti, én. Csik a COTY miatt korábban repült, mi meg Antival egy kényelmes délutáni startot céloztunk meg.

Ebből az lett, hogy mire a reptérre értünk, már másfél órás késést írtak a gépre. A fapad-karámon túljutva már fel is szálltunk, majd Genfben gyönyörű eső fogadott minket, de legalább nem volt nálunk sem térkép, sem navi (éljen a roaming). Csak a szállásunk címe. Útbaigazítást tízből kilencszer turistáktól kértünk.

Mivel tavaly bejött az Airbnb, idén is ezzel próbálkoztunk. Kimondottan jól is esett estére beesni tündérien kedves vendéglátónk fűtetlen, melegvíz nélküli lakásába. Eddigre már remegtem a láztól, reggelig elfújtam egy százas zsepit, előttünk meg kőkemény két nap a szalonon. Bezzeg tavaly drága Hicham a beszélő papagájával, a simogatástól irtózó macskájával, meg a lábtörlő alá rejtett kulcsával...

Másnap egy marék gyógyszerrel nagyjából szalonképes állapotba hoztam magam, és becsülettel végignyomtuk Genfet, bár közben a videokamera memóriakártyája a biztonság kedvéért kettétört.

Hazafelé csak becsúszott még egy kétórás késés, a kézipoggyászainkat meg mindenáron fel akarták adatni. A reptéri buszon pakoltunk össze kettőből egy táskát, de még így is volt egy parázs kis vitánk a személyzettel. Ez az út utólag csak Patkányfészek túra 2018-ként maradt meg a kollektív emlékezetben.

Sturcz Antal, újságíró

Nehéz ez nehéz, főleg, hogy az autós csúcspontokat már megírtam egy másik posztban.  Sokan hiszik azt, hogy ez a munka az autók miatt jó, pedig az utazás az, ami miatt igazán megéri. Idén kétszer jártam az Egyesült Államokban, autóztam Dániában, Bosznia-Hercegovinában, Spanyolországban, többször a Riviérán, és még ki tudja. Volt olyan hónap, hogy négyszer mentem külföldre, és hiába a feszített tempó, jövőre sem teszek majd másként. Pont ez a rengeteg utazás adta az ötletet, hogy azt is fel kéne dolgozni - hiszen fantasztikus helyeken járunk, de ebből az olvasó ritkán érzékel bármit is. Így elkezdtem a hagyományos autótesztek mellé utazós videókat forgatni, ebből a legemlékezetesebb az volt, amikor egy négynapos, korzikai túrát toltunk egy Jaguar-bemutatóra Párizson át.

Aztán ez a vonal nyáron teljesedett ki, amikor egy többnapos Opel összehasonlító tesztet szerveztünk Bosznia-Hercegovinába. Két autó, négy jó barát, és közel 2000 kilométer a Balkánon. Megnéztük az elhagyott olimpiai létesítményeket, bejártuk Szarajevót, meglátogattunk egy apró, már-már elzárt falut, és még bringáztunk is. A Balkán kemping volt az év öt napig tartó pillanata, akinek nincs kedve minden vonatkozó anyagot elolvasni, az ebben a filmben mindent megtalál:

Macsuga János, újságíró

Én 2018-ban főként használt autókról írtam, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna köztük érdekesség. Rögtön az év elején volt szerencsém egy fehér dízel Octaviához, amit könnyű lenne a világ legunalmasabb feladatának bélyegezni, de 170 ezret futott autót olyan makulátlan állapotban azóta se láttam. Mivel nem akartam a sokadik új autó tesztet megírni a típusról, alternatív történetet írtam hozzá.

Vétek lenne kihagyni a visszaemlékezésből a májust, amikor egyik nap még az új Mini Cooper S modellekben őrültem meg, másnap már Szalay Balázs rázta szét a belső szerveimet, alig egy héttel később pedig Németországból Dániáig autózhattam azzal a Toyota Miraival, amiből még ma is csak alig több, mint 5000 darab létezik. A Toyota mindent megtett azért, hogy bemutassa, a hidrogén alapú tüzelőanyagcella továbbra is a jövő egyik meghatározó hajtási módja lehet, még hidrogénvonattal is utaztunk. Látva a villanyautók fejlődési ütemét, nem lesz könnyű dolguk, de kíváncsi vagyok, mit hoz majd a jövő hidrogén-fronton.

Köszönjük az egész éves figyelmet, 2019-ben ugyanezzel a lendülettel folytatjuk. 

Akinek van kedve, írja meg kommentben, hogy neki mi volt az év autós pillanata.