Körbeütve autó, motor, a parkolás szabályait pedig mintha egy másik bolygón írták volna. Megnéztük, hogyan közlekednek az olaszok délen.
Dél-olasz túránk egyéjszakás firenzei villámlátogatással indult, ahol legalább 150 métert kellett sétálni, hogy egy eladó, egészen szép állapotban lévő klasszikus Fiat 500-ra akadjunk. Azért ez itt nem túl nagy mutatvány, mivel 1957 és 1975 között majdnem négymillió készült a kis farmotoros, vászontetős aszfaltpattanásból. A központi pályaudvar előtti sápadt, sárgás fényben kellette magát, bár az összképen a kissé ormótlan, műanyag házas visszapillantó és egyéb apróságok rontottak kissé.
Érdekes, hogy itt északabbra arányaiban több az ilyen nagyobb kerekű, erősebb robogó, mint a Piaggio Scarabeo. Délen vegyesebb az összkép, pedig az Amalfi-partvidék hegyekkel szabdalt tájain igazán elkel a nagyobb kerekek nyújtotta komfort, bár az utcák jóval szűkebbek arrafelé
Olaszország válasza az idejétmúlt amerikai Humvee-re az Iveco LMV. Nem sűrűn találkozni ilyen katonai járművel mifelénk, pedig több európai ország is ezt a Hummernél jóval modernebb, modulárisan felépíthető, többcélú gépet állította rendszerbe. Még Oroszország is komolyan bevásárolt az eddig mintegy 4000 példányban gyártott, 6,5 tonnás súlyú, 185 lóerős common-rail dízellel hajtott gépekből.
Ahogy a robogók, úgy a minik és a kiskategóriás autók is nagyon népszerűek, ráadásul ahogy ezek a lökött népek közlekednek és parkolnak, az esztétikai hibák sem fájnak annyira, mint egy drágább autón. Ez a Citroen C1 a kis horzsolásaival még egészen tűrhetően néz ki rengeteg sorstársához képest.
A pöttöm, szexi kis régi Vespa szinte elveszik a nagyobb tesók között. A Piaggio Beverly igazi batárnak tűnik mellette. Sorrento és környéke hemzseg a mindenféle olasz robogóktól.
Az Amalfi-partvidéket jellemzően hajóról csodálják a turisták, ám érdemes időt szánni egy buszos utazásra is. Egyrészt szemtelenül olcsó, másrészt lélegzetelállító és nem kicsit paráztató látvány a sziklák tetején végigkanyarogni a szerpentineken és más szemszögből is megcsodálni a környéket. Igaz, az iszonyatos forgalommal számolni kell. Ez a 30 cm-es padka egy buszmegálló, a kanyarokban pedig nem igazán fér el két busz egymással szemben haladva.
A mi HÉV-ünket megszégyenítően lepukkant, keskeny nyomtávú regionális vonatok járnak Sorrento és Nápoly között. Fillérekért lehet így utazni, cserébe legalább lassú és szutykos, de hatékony közlekedési mód a vidék bejárására.
Amalfi kikötője. Maga a városka véleményem szerint kevesebb időt érdemel, mint a pezsgő, izgalmas Positano, ám a kettő közötti hajóutat vétek kihagyni. Ezek elfogadható sűrűséggel járnak, vízen is el lehet jutni idáig, akár Nápolyból is, de Capri szigete is egyszerűen elérhető innen. Brutális sziklák, rejtett öblök, eszméletlen épületek, tényleg a világ egyik legszebb partvidéke.
A kundécolás nem csak magyar sajátosság. Éltem Spanyolországban, ott is hasonlóan igényes megoldásokat lehet látni mindennap. Érdemes megfigyelni az igényes barna ragszalagot, az átfúrt, kötegelővel rögzített műanyag elemet, a celluxozott fényszórót, igazi iparművészet.
Robogószerviz Nápoly szívében. Nem szaroznak, nyitott sufniajtó mögött, falra rögzített retkes szerszámok várják, hogy a betegeskedő robogókat nemes egyszerűséggel a dzsuvás utcakőre borítva, szorgos szakik újraélesszék a sokszor már régen halottnak tűnő motorokat.
Sorrento kikötője kissé hasonlít az amszterdami főpályaudvar előtti kerékpártároló dzsungelre, ám itt minden robogókkal van dugig. Franc tudja, szerintem itt sem egyszerűbb megtalálni egy-egy kommerszebb gépet a gazdájának, mint egy piros Swiftet a Tesco-parkolóban.
Leszaromtabletta bevéve. A mediterrán országok jellemzően hírhedtek a vezetési, pláne a parkolási kultúrájukról, de ez azért top 3 nálam. Andalúziában találkoztam körforgalomban parkolással nem egyszer, de ez... Dupla parkolás a zebrán, hosszában!
Nem mintha a buszsofőrök nem tojnának bele mindenbe, ez a jó képességű példány úgy tudott megfordulni a Vezúv felső parkolójában, hogy közben egy másik busznak kis híján letolatta a tükrét, majd 3 cm-re egy új BMW 3-as kupé mellett feldöntve a kukát, a virágládát azért észrevette.
A klasszik Fiat Panda 4x4 a mai napig nem hazudik, ha kemény terepjárásról van szó. A mai napig is aktív Vezúvot szemmel tartó kutatók, geológusok, illetve a nemzeti park munkatársai naponta többször nyúzzák ezeket a murvagumival szerelt igénytelen jószágokat, el is mennek a környéken nagyjából mindenhol, zokszó nélkül. Varga Peti vadász barátom évekig nyúzott egy ilyet vadászati, területellenőrzési célokra, néha akkor sem hittem el, hol képes elmenni, amikor benne ültem.
Nincsen olasz város, falu Piaggio Ape nélkül. Ez legalább olyan olasz, mint az Aperol Spritz vagy az igazi, nápolyi pizza. Ezek a kis mutáns jószágok mopedek és nagytestű robogók egyben, zajosak és gyengék, de nem esik beléjük az eső és olyan szűk helyekre, sikátorokba is lehet velük árut szállítani, ahol egy normális kisáruszállító régen beszorulna.
Újabb igényes megoldás a házi kendácsolásra, ha már Ape. Otthon leginkább a 80-as években, a lakótelepeken volt divat ilyen módon a Zsiguli alá feküdni, amíg elkészült a vasárnapi ebéd.
Nem jön szembe itthon a La Marca összkerekes kishaszonjárműve sem. Az 1955 óta létező kis olasz manufaktúra Tufinóban székel, különböző speciális felépítményeket szerelnek az alvázakra, akár egyedi igényeknek is megfelelve. Komoly a létjogosultságuk a régióban a helyszűke miatt. Az Apéhoz hasonlóan oda is eljutnak, ahová a normál méretű járművek túl szélesek.
Egy igazi olasz donna robogóra is csak stílusosan ül.
Nápoly sűrűjében. A koszos, szűk utcákban egymást kerülgetik a járókelők, motorosok, autósok olyan helyeken is, ahol ezekből egy is sok lenne. Ráadásul a legtöbbször egymásról látványosan nem vesznek tudomást, így nem árt minden másodpercben észnél lenni, mert könnyen fellökik a csóri járókelőt. Ilyen szempontból nem sokban különbözik a kultúra a közel-keleti országokétól.
Ettől kapok minden mediterrán országban agyfaszt. Az ilyen idiótáktól kellene elvenni a gyereket, de legalábbis rommá büntetni, ha az egy agysejtjével annyi esze nincs, hogy a sokszor totyogni sem képes gyereküket maguk elé állítva száguldoznak sokszor komplett családokkal. Az egyetlen, akin soha nincs bukósisak, az a gyerek.
DME Vulcano elektromos kerékpár. A kiviteltől függően jellemzően 1-2000 eurós bringák terepgumikkal, masszív felépítéssel nagyon kedveltek például a postások körében. Kemény, sokszor lehetetlen lenne feltekerni a sziklás, hegyes, meredek utcákkal tarkított környező városokban és falvakban.
Mediterrán sztereotípiák életre kelve. Kit érdekel, ha letörik a tükör, szakad a lökhárító, lóg füle-farka az itteni autóállomány egy tekintélyes részének?! Szegény, jobb napokat látott Punto is rendesen vonszolja a belét maga után.
Innen állj ki, Fittipaldi! A sérülések jelentős része parkolás közben keletkezik. Ezt is tapasztaltam Spanyolországban, sok helyen az autó üresben parkol, kézifék nélkül, hogy arrébb lehessen lökni a másikat, ha szűk a parkolóhely. Ez itt mindennapos, bevett dolog.
Csodálatos káosz. A leírtak ellenére is érdemes eltölteni egy kis időt Nápolyban, mert a hangulat, az emberek, a pizza, de még a kaotikus közlekedés és a mindent átható lepattantság és mocsok ellenére is megérdemel egy személyes tapasztalást.
A végére egy elegáns megoldás a környék bejárására. A jelenleg valami jelentéktelen 50 millió euróért árult OKTO szuper charteryachtnál nem nagyon tudok flancosabbat elképzelni erre a célra.
Van még!
Ha bejönnek az efféle közlekedéselemzős képriportok a nagyvilágból, tudunk még ilyeneket az archívumból:
- Mondjuk ezt itt Jeepney-földről, a Fülöp-szigetekről.
- Ezt az időutazást Kubából.
- Nyugi, lelőni nem fognak! - mondták Koncz Janinak Madagaszkáron.
- Van egy adag szép képünk Izlandól is,a furcsa szépségek szigetéről.
- Ez itt pedig a sziget, ahol vizsga nélkül adják a jogsit.
