Csillagos hatos 400 ezer kilométerrel

Totalcar Erőmérő: Mercedes 190 E 2.6

2018.08.10. 16:14

A Totalcar Erőmérőben megint egy viszonylag ritka és érdekes autó került a mérőpadra az Autokorbelnél. Biztos már mindenki tudja, hogy mi ez, a mostani alkalommal pedig meg szeretnénk nézni, hogy az elég ritka hathengeres 190-es Mercedes mit tud 400 ezer kilométer után.

Tudom, hogy nem ritka a 190-es Mercedesből, ami közel van a félmillió kilométerhez, azonban ezek nagy része dízel. Eleve sokkal ritkább a benzines 190-es, azon belül pedig a hathengeres még ritkább.

A 190-es Mercedes 1982-ben jelent meg, és véleményem szerint párját ritkítja ez a formaterv, hiszen még ennyi év után sem ordít róla a kor, szinte még mai szemmel is szépnek látjuk. Akkoriban nagyon vegyes volt a fogadtatása, mert ez volt a baby-Benz, a W123-as széria még kapható volt, és ahhoz képest ez egy nagyon más autó volt a műanyag lökhárítókkal, a kompakt kasznival. Aztán elfogadottá vált és sokan megszerették, amiben nagy szerepe volt az egészen komfortos és ergonómikus belső térnek és a minőségi szerkezeti elemeknek.

Nemcsak a motorok voltak nagyon jók, hanem a hajtáslánc és a futómű is. Az a térbeli lengőkaros hátsó futómű, ami a 190-esben (modellkódja egyébként W201 volt) megjelent ma sem válna egyik gyártó szégyenére, pedig már 35 év eltelt azóta, ami a járműiparban eszméletlenül sok. Még nagyobb a kontraszt, ha a korabeli versenytársakhoz hasonlítjuk, abban az időben az Audi 80 csatolt lengőkaros hátsó futóművel készült, de az E30-as BMW független hátsó felfüggesztése sem közelítette meg a 190-es Merci futóművének minőségét.

A mérésre jelentkezett 2,6-os jelölésű motor a kétliteres négyhengeres nagy testvérének tekinthető, még a szelepfedél formája is hasonlít rá, csak két hengerrel hosszabb. Szerkezetileg azonos a felépítés, egy felülfekvő lánccal hajtott vezérműtengely mozgat hengerenként kettő szelepet. Semmi különlegesség, nincs változó szelepvezérlés, nincs változó geometriájú szívócső, de van befecskendezés, a hirhedt KE Jetronic, ami egy elektromosan vezérelt mechanikus rendszer sajátságos keveréke.

Azzal mindenki egyetért, hogy a motor hihetetlen sima járású, de panaszkodnak a torkosságára, pláne a kétliteressel vagy a 2,3-assal összehasonlítva, amelyek viszonylag takarékos motorok voltak. További panaszok voltak, hogy a motor jóval nehezebb volt, mint a négyhengeres, ezért a 190-es nagyon jó egyensúlyát felborítva orrnehézzé tette az autót. Így a kormányzása nem annyira bolondbiztos, mint a kisebb motorral. Ez annak ellenére így volt, hogy a motortömb nagyon könnyű, szerkezetileg merevített öntöttvasból készült, a hengerfej pedig természetesen alumínium.

Az egyszerű, kevés alkatrészből készülő blokk önmagában még semmit nem jelentene, azonban nem csak a megmunkálás minősége nagyon jó, hanem a felhasznált anyagok minősége is első osztályú volt. Hiába volt egysoros a vezérműlánc, a szimpla vezérműtengelyt sok százezer kilométeren át nyúlás nélkül forgatta, csendesen futott. Pont így a hengerek kopása alig mérhető sok százezer után sem, semmi komolyabb meghibásodása nem ismert a motornak.

Ez eddig mind szép, de mit tud a teljesítménymérő padon, mert minden hiába, ha a mérésen csak 120 lovat tud felmutatni a gyári 160-ból...

A viszonylag nagy lökettérfogat miatt a tervezők megengedhették, hogy a nyomatékmaximum egész magasra kerüljön, hiszen így is marad elég alul, de látszik, hogy a motor 3000-nél kel életre és 3000-től 6000-ig él igazán. Szépek a görbék, biztos vagyok benne, hogy jól mozgatja ez a motor a mai szemmel nem túl nehéz és nem túl nagy autót. És milyen szép a hangja!

Nézzétek meg a videót, elemezzük a görbéket, ha pedig érdekesnek találjátok ezt a sorozatot, akkor iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára, további érdekes mérések jönnek.

Korábbi epizódok:

Nem várt FORDulat
Mit nem adtunk volna ennyi erőért 20 éve? Egy villanyautóval zárjuk sorozatunkat.
Ilyen egy jól bevált recept: 300+ LE
Saját tervezésű és gyártású motorbelső, egyedi program, sok év munkájának gyümölcse. Tartsatok velünk ma is.